Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anasztázia rövid története

2008.05.23

 

„Egy asszony, amíg élt, soha nem állította magáról, hogy ő lenne Anasztázia. Ezt a kijelentést most az unokái tették. Azt mondják, hogy ez a nő álnéven élt, és csak titokban, bizalmasan vallotta be, hogy ő volt Oroszország nagyhercegnője, a cár egyetlen életben maradt lánya. Másokkal, a többi trónkövetelővel ellentétben, egészen a haláláig rettegésben és rejtőzködve teltek napjai. Családja megesküdött a titoktartásra, hogy addig nem fedik fel a kilétét, amíg ennek el nem jön az ideje. Úgy vélik, hogy ez most a megfelelő pillanat...”

 

Maria cárné ígér egy bizonyos pénzösszeget az elveszett nagyhercegnő felkutatására, aminek Oroszországba is híre megy, és egy idősebb, melegszívű nagydarab ember (Vlagyimir), meg egy fiatal, jóképű szélhámos (Dimitrij) kapva-kap az alkalmon. Elkezdik hát keresni Anasztázia hasonmását, hátha elhiszi a cárné, hogy az igazi unokája került elő, és a pénzhez jutnak.

 

Eközben a valódi hercegnő keresni kezdi a múltját Ánya néven, mivel nem igazán emlékszik a múltjára. El szeretne jutniFranciaországba, ugyanis a múltjából csupán egy medál maradt, rajta pedig egy felirat: „Találkozzunk Párizsban". Az úthoz azonban vízum is kell neki, ami pedig nincsen. Egy „alkalmi jóakaró” ad neki egy tippet, hogy honnan szerezhet hamis papírokat, és el is indul a címre. Egy terembe érve kezd neki derengeni egy emlékkép, midőn „páros táncot jár a nép”.

 

Dimitrij felfedezi a lányt, és majdnem elüldözi, ám ráismer benne Anasztázia „kiköpött mására”. Ügyesen ráveszi, hogy segít neki eljutni Franciaországba, de ahhoz kell neki tennie egy szívességet, miszerint kiadja magát a nagyhercegnőnek. Sikerült, el is indulnak hát, s eleinte bár kevés sikerrel, de később mind jobban belerázzák a hercegnői viselkedésbe. Nagyon megszeretik egymást az út során ők hárman, Dimitrij és Ánya egész végig csipkelődnek, de mind jobban látszik, ez szerelem.

 

Végül elérkeznek az udvarba, ahol a cárné már nagyon sok lányt végighallgatott, de mindegyikük elbukott valami apróságon, és Maria már beletörődött, hogy sosem lesz meg az unokája, így Vlagyimiréket is csak fenntartással fogadja. Anasztázia a múltját felidézve beszámol neki arról, hogy úgy tudott csak megszökni, amikor a családját megölték, hogy egy fiú feltárt neki egy titkos ajtót, amin kimenekülhetett. Dimitrij volt az a fiú, ebből felismeri, hogy az igazi nagyhercegnőre akadt rá, akibe lényegében szerelmes. Ám Mariát ez sem győzi meg, elküldi őket.

 

Raszputyin, aki megölte a cári családot, jól tudja, hogy az egyik testvér elmenekült, de 10 éven keresztül nem akadt a nyomára, viszont most kapott egy fülest, hogy ki is került az udvar közelébe, és mindenképpen végezni akar Anasztáziával, mielőtt meghal, és erre fogadalmat is tesz.

 


Az orosz balett előadásra is elmennek, és a fiú ott is próbálkozik, hátha mégis meghallgatja újra Ányát. Végül úgymond „elrabolja” az asszonyt, így tudja csak rávenni. Dimitrij ez után azt tervezi, hogy mivel rájött Anyja igazi mivoltára, visszakészül Szentpétervárra.

A cárné meghallgatja ugyan a lányt, de még mindig nem hisz neki, egészen addig, amíg Ánya az ékszerével ki nem nyitja az özvegy ékszeresdobozkáját, ami még Anasztáziával volt a közös titkuk (a leány medálja volt a kulcs a dobozkához), erről már rájön, ki is a vele szemben ülő ember. Ekkor jön rá Anasztázia, hogy Dimitrij csak kihasználta őt, mert meg akarta kaparintani a pénzt, ezt a szemére hányja, és összeveszik vele. A fiú elindul a vonatállomás felé.

 

Raszputyin meglepi a lányt az udvar kertjében, és természetesen ott akarja megölni, kínok kínjával, ám Dimitrij az utolsó pillanatban visszafordul az állomásról, hogy szerelmes valljon a hercegnőnek, és pont jókor érkezik. Harc kezdődik, a Gyilkos egyik embere lefoglalja a fiút, miközben a lány küzd a férfi ellen. Ekkor Dimitrij egy vasdarabot szúr Raszputyin oldalába, amivel ugyan a szolgát célozta, de az félreugrott, és így a férfit találta el, aki, Anasztázia és  fiú lökésének köszönhetően a mélybe zuhan, és meghal, mielőtt az egész cári családot megölhette volna.

 

A cárné egy üzenetet talál Anasztázia diadémja mellett, amelyben az áll, hogy az unokája és a fiú megszöktek, mivel szeretik egymást. Egyszer majd visszatérnek, de most egymással szeretnének lenni.

 

Ez nem a befejezése Anasztázia múltjának. Ez a jövő kezdete.

 

„Anasztázia igazi huncut, valóságos tréfamester. Remek volt a humorérzéke, és sziporkái, csipkelődései gyakran érzékeny pontokra találtak... Hihetetlenül életteli volt, vidámsága pedig ragadós...”

 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.