Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak összevissza gondolkodom…

2008.07.10

Szabó P. Szilveszternek csodálatos hangja van. Még ha nem is őt képzeljük a lovon érkező fehér herceg helyébe, de ha megszólal, vagy főleg, ha elkezd énekelni, az mindent megér.

 

Egyszer már annyira unatkoztam, hogy –és ez most oltári nagy hülyeségnek fog hangzani, az is- ki mivel tudna kiengesztelni vagy megvigasztalni. Szilveszternél elég, ha megszólal. Persze, ezalatt érthetném azt is, hogy a rajongók számára néha megközelíthetetlen, és csodaként tartják számon, ha megáll, autogramot osztogat, és még ráadásul fotózkodik is, így érthető lenne, hogy örülnék, ha hozzám szólna. De én, mikor ezt kigondoltam, úgy fogtam fel, hogy ismertségbe vagyunk, vagy (számára talán neadjisten) barátként tekintünk egymásra. És még így is elég lenne a szava. Ha elkezdene énekelni, csak nekem, az meg már álmaim netovábbja lenne. Természetesen, azt hogy „csak nekem”, mint barátnak, értettem.
Ha énekelhetnék vele egy duettet… Sőt. Ha még hangom is lenne, és úgy énekelhetnék vele, akkor nem tudom, mit csinálnék, körbetáncolnám a lakást, vagy minden szembejövőt megölelnék, vagy valami ilyesmit. Na persze ha akármelyik kedvencemmel dalolhatnék, úgy, hogy nekem is lenne hangom, akkor is a mennyekben érezném magam, bár, talán mindegyik előtt félnék. Nem is kicsit. Igen, aki tudja, tudja, aki nem, majd most. Ugyanis én énekeltem Bereczki Zoltánnal. Kétszer is. Csak volt egy kis apróság: nincs (jó) hangom. Na bátorságom meg végképp nincs. Azaz, lett volna, ha nem macskanyávogásként énekelnék. Akkor biztosan kiálltam volna, és még Tina Turnert is megszégyenítve előadtam volna soraim. De nem így történt. Ezért hangsúlyozom, hogy JÓ HANG. Engem az Úr nem ajándékozott meg ezzel a kiváltsággal, így csak hallgatom és csodálom azokat, akiknek ebből (is) kijutott. Így Szabó P. Szilvesztert is. Miközben írom, megy a hangfalon az Útvesztő minden út c. szám az Elisabethből. Ismeretes, hogy abban a darabban Halált játszik. Méghozzá nem is akárhogy…! Olyan Szabó P. Szilveszteres az egész, a nézőközönség csak szájtátva figyeli, megborzonganak, majd utána eszeveszett tapsba és huhogásba kezdenek. Elképesztő, mekkora ereje tud lenni.

Mégsem Szabó P. az egyetlen és kizárólagos kedvencem.

 

Bereczki Zoltán az energiáinak tombol(tat)ásával tud mindenkit levenni a lábáról. A belőle áradó jókedv, mérhetetlen erő, és hatalmas tenni akarás mindenki elé követendő példát állít.

 

Ami élmény belém rettentő erősen belémivódott vele kapcsolatban, az egyik Rómeó és Júlia közben, illetve után történt.
Ő játssza Mercutiot. (Zárójelben megjegyzem, mintha Shakespeare őrá írta volna. Vagy Ő van kitalálva hozzá. Mindenesetre óriási és tökéletes ötlet volt Kerényi Miklós Gábortól.) Mercutio pedig a darab közepe felé meghal. 2008. január 27-én a délutáni Rómeóban a haláltusájára írt szövegben van egy olyan sor, hogy „…de elátkozom én most egész Veronát…”, eközben hirtelen hátra kell fordulnia, azaz a színpad belseje felé, és úgy énekelni. Aznap eszméletlen nagy energia áradt ebből az egy mondatrészletből. És még keveset is mondtam. Beleremegett a színház, ami, tekintve a hangfekvését és a hangmagasságát, egészen bámulatraméltó. Ezt soha nem fogom elfelejteni.
Ahogy azt sem, ami utána következett. A barátnőmmel hátramentünk a művészbejáróhoz, kijött, és gondoltam megkérdezem, rajta lesz-e az egyik (számomra kedves) dal az újabb szólóalbumán, mert csak videón van fent az interneten, ahogy énekli, és nem vagyok mindig gépközelbe. Mondta, hogy természetesen rajta lesz, és ezután részletesen elkezdte magyarázni, hogy hogyan kell letölteni arról a bizonyos oldalról. Igen… Egészen addig azt hittem, hogy már egész jól értek a nethez és a géphez. Belátom, tévedtem. Bólogattam azért, de szerintem észrevette, hogy a felét nem értem. Mégis öröm volt hallgatni, mert annyira jó kedvében volt, hogy feldobott engem is. Addig magyarázta, hogy végül is utána egy hétig torokfájással feküdtem otthon (ne feledjük, január volt, eléggé hideg idő), de ha nem is azt mondom, hogy megérte, akkor is jó volt ott állni és csak hallgatni. Lám, mire képes pár szó, mennyire el tud varázsolni egynéhány embert…!

De a kedvenc-listám még nem ért véget, van még egy ember, aki –úgy szoktam mondani,- a 10-es pontozásomban 11-es, Szilveszterrel és Zolival együtt.

 

Ő pedig Homonnay Zsolt. Róla nem hallani annyit, mint pl. Bereczki Zoliról, de amennyit mégis, annyi is elég (?). Neki a hangjába, az arcába, és a poénjaiba szerettem bele.

 

Persze, Szilveszter és Zoli is viccelődik állandóan, mellettük is lehet fetrengeni a nevetéstől, de mégis Zsoltot emelném ki jelenleg.
Van egy rajongói oldal, ahol többek közt az Ő aranyköpései is olvashatóak. Csak úgy, miért ne alapon megnézegettem őket(akkor még nem volt a kedvencem), és beléjük szerettem. Ez most furcsán hangozhat, hogy valakit először csak azért kedvelek meg, amiket mond, de velem így történt. Amiket csak úgy improvizál, kiáll, eszébe jut, mondja, és mindenki fekszik a röhögéstől…
Aztán ott van a hangja. Nemrégen szerepelt egy műsorban, háromszor is, két dallal. Az egyik egy érzelgősebb, emellett erős hangot kíván, úgyhogy Zsolt a lehető legtökéletesebb választás volt. Ha valamikor is ki fog adni egy (szóló)CD-t, valahogy mindenképpen tudatni fogom vele, hogy ez a dal is legyen rajta. A másik nóta egy Paul Anka szám (azt hiszem), az egy kissé szabadosabb, lazább, de mégis Zsolt hangjához való. (Énekelte Miller Zoli is, vele is jó volt, de egyrészt nem róla írok, másrészt, mivel Zsolt az egyik kedvencem, vele akaratlanul is jobban tetszett.) Ebben a számban van egy rész, mikor a kamera ráközelít az arcára, Ő belenéz, én pedig olvadok. Direkt a végére hagytam ezt a tulajdonságát. Elképesztően aranyos. A nézései, az arca, a mimikája, a mozgása, mindene. De főleg ahogy nézni szokott. Imádom.

 

 

Elnézést, ha a felsoroltak közül valamelyikük is elolvasná, és a róla szóló részben nem találná meg valami más jó tulajdonságát, de azt vagy kifelejtettem, tekintve értelmi szintem (:o)), vagy az nem fogott meg igazán. Illetve, lehet, hogy néhol talán kissé elragadtattam magam, túl sokat képzeltem a helyzetbe, vagy kis nyálas, csitri rajongónak tűnök, de akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok az(kivéve, mikor igazán nagyot/édeset alkottak, és fel kell mosni). A többiek véleménye pedig ezügyben –már elnézést, de- nem érdekel.

Tudom, néhány ember talán azt mondaná, hogy lelkes kislány írogat, de a kutyát nem érdekli, ráadásul még csak nem is jó. Lehet, hogy nem jó. Egy független véleményre szükségem lenne, aki nem ismer, közömbös irántam. Neki a véleményére nagyon sokat adnék. Persze azoké is érdekel, akik szeretnek, csak nem vagyok teljesen biztos abban, hogy –ha nem is akaratlagosan, de- elfogultak velem szemben.
Szerintem egy írás attól igazán élvezhető, ha érthetően van fogalmazva, az író nem használ túl sok idegen szót, főleg nem töményen. Ha lendületes, van íve, van története, alapja. Természetesen azok is lehetnek jók, nem azt mondom, hogy nem. Csak azok nem biztos, hogy akár az utca emberének is érthető lenne. Én igyekszem a lehető legjobban fogalmazni, tudom, hogy van még mit csiszolgatnom a stílusomon, de én meg vagyok elégedve magammal. És örülök, hogy írhatok. Nekem ez jelenti az önkifejezést. Ha pedig nem tetszik, ne olvasd.

 

Üdvözlettel: (Kis)Kata                                                [Miért üdvözlök? Csak írtam]

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.