Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Én Karácsonyom

2008.12.25

Félre ne értsétek, nekem semmi bajom a Karácsonnyal. Sőt, nagyon is szeretem. De mit jelentsen ez az „egyszer egy évben” dolog?

Az én családom egy egészen különleges „rendszert” alakított ki ahhoz a szóhoz, Karácsony. Az egész a szentestét megelőző nap kezdődik, 23-án.

Anyu(továbbiakban csak nyú) kora reggel elkezd takarítani, ami főképp annyiból áll, hogy megtörölgeti a porcelánjait, terítőt cserél, kiteszi az ablakra a díszeket, gusztusosan megcsinálja az ebédlőasztalt, majd végül felporszívózik. Ez olyan de. 11-ig tart. Ekkor nekiáll a kajának. Nem, nem az aznapi ennivalónak, hanem az ünnepi sütiknek: sajtos pogácsa, házi készítésű raffaello, fanta szelet, kóla szelet, és EZEKUTÁN az ebéd következik. Délután befejezi a sütiket, hozzácsap még egy mézeskalács kolóniát, az este pedig úgy telik, mint az év többi, 364 napján. Másnap viszont...

24-e van. Rendszerint 9 óra előtt nem kelek fel, úgyhogy nem tudom, mi folyik előtte, én ott kapcsolódok be, hogy a bátyám a tévében néz vagy autós, vagy tudományos műsort, és felkínálja nekem a pogácsát reggelire. Hurrá. Nyú még mindig sütöget, mert ezt nem keverte még be, azt csak Karácsony napján szabad elkészíteni, satöbbi satöbbi, aznap délelőtt gyakorlatilag nem is látjuk. Természetesen húst aznap nem szabad enni, szóval az ebéd a már jól bevált és általam utált bobajka. Tehát valószínűleg nem ezt fogom enni, hanem mondjuk a tegnap este suttyomban elkészített keksztekercset. Mily egészséges, nem gondoljátok? :)
Apu időközben fellógatja és lezuhanyozza a fenyőfánkat, ebéd után pedig nagy csaták árán, de csak beleimádkozza azt a !+%’=/) fát a talpába. Miután ráállította a már jól bejáratott kisszekrényre, nyú abban a másodpercben ott terem(mintha megszólalna a konyhában egy csengő, amint apu felteszi a fenyőt a helyére), és megállapítja, hogy már megint sikerült ferdét vásárolni. Nem is olyan ferde... –próbálom menteni a helyzetet, de tudom, ez egy elkerülhetetlen, családi rituálé:

-Akkor legközelebb menj és vegyél te!

–És akkor szerinted, ki fogja megsütni a vacsorát?

–Ezaz, menj és csináld a vacsorát, ne foglalkozz ezzel.

-...jobban járok...Kati, figyelj apádra.

Én ebből mit sem hallok, egyrészt mert már immúnis rá a fülem, másrészt meg leköt a Grincs, aminek jóformán kívülről fújom a szövegét, mivel minden egyes Karácsonykor lenyomják a torkunkon, harmadrészt pedig kötözöm a szaloncukrokat a fára. Egy kék, egy piros. Egy sárga, egy csengős. Egy zöld, egy kék. Egy piros, egy csengős. ...

Végre(-valahára) végzek, nyú megint ott terem, ahol a dolgok folynak, mert most úgyis sül a sütőben a bejgli, elkezdi díszíteni a fát. De hoppá, előbb az égősort. Akkor le. Égők föl, de ne így, mert leég a fa, de ne úgy, mert nem látszik, de húzd már ki a dugóját, ne zengedezzen itt nekem Mennyből az angyalt, de hát had zengedezzen, mit zavar az téged, de halkítsátok már le azt a tévét, a gondolataimat nem hallom, de... Úgy röpke 2 óra után felteszik, majd a szaloncukrok. Ekkor apám már beadja a kulcsot, nyú pedig folytonos ki-be szaladgálással felrakja végül a díszeket. És végre, végre elkészül a túldíszített, túlcsicsázott, kompromisszumokkal, de mégis, szeretettel teli Karácsonyfa. Nyú, amint ott áll és csodálja, eszébe jut a süti, a szívéhez kap, és rohan ki megnézni. Szerencsére semmi baja nincs.

Tévézünk, olvasunk, valahogy elérjük, hogy ne zenéljen az a dög, Buksitól elvesszük az újonnan elcsent zsebkendőket és masnikat, nővéremmel kimegyünk megkóstolni a francia salátát, amin aztán látszik a vacsora közben, hogy nagykanállal zabáltuk, felháborodunk azon, hogy megint este 6-kor lesz a vacsora, pedig tavaly is 5-kor volt, amiről persze tudjuk, hogy nem igaz, mindig is 6-kor volt, de azt hisszük, így elérünk valamit. És aztán, fél hatkor elkezdjük fölrakni az ünnepi tányérokat. Szépen, csöndben, szalvétát hajtogatva folyik a dolog. Háromnegyedre végzünk, visszamegyünk tévézni, óra egészkor pedig bejön szólni anyu, hogy: „Kész a vacsora!” Képzelhetitek...mint akik egy éve erre várnak.
Halászlé, rántott hal(és csirke, mert a nővérem nem szereti a halat –de én bezzeg nem ehetek húst aznap...), fél tálnyi francia saláta, rizs, krumpli, majonézes krumpli, ketchup, mustár, ilyen még nem volt, hogy Katira kelljen várni, hogy befejezze, jó, jó, de apu a halászlét is csak most fejezte be, nem baj, Ő már nem is eszik többet, jó, mindjárt befejezem, nyú elpakol az asztalról, felállok, bemegyek a szobába, csengetek arra gondolván, hogy a Jézuska átrepült fölöttem és elhozta az ajándékát mindenkinek.
Bejönnek, Boldog Karácsonyt, ez a tied, ez is a tied, ez a Zolié, ez is, hopp, ez az enyém, hopp, ez is, meg ez is, meg ez is, ez nyúé, ez Anikóé, ez.... Csomagolópapír ropogás, hüledezés, ámélkodás, jajj, köszönöm szépen, hű ez de édes, nahát, erre nem is számítottam, jajj de aranyos, de édes, de jó...! Mindenki végignézi mindenkiét, beszélgetünk kicsit, szeretjük egymást, olyan fél nyolc fele pedig a fejünkhöz kapunk, hogy affene, már mióta megy az ugyancsak 3 éve egyfolytában leadott Télapu. No nem baj, megyünk a dolgunkra, olvasunk, tévézünk, gépezünk, estére pedig mindenki jóllakottan és szeretetteljesen kidől.

 

Karácsony első napján nyú még a konyha közelébe sem megy, így hát nekünk kell gondoskodni a reggeliről, ami nagyrészt bejgli és egyéb finomságok. Ezen a napon a család összes tagja kipróbálja és/vagy használatba veszi a saját(vagy más) ajándékát, például billentyűzet, jógalabda, bor, ... Ebéd a tegnapi maradék, délutánra pedig újból átváltunk egy általános, mindennapi délutánra, azzal a különbséggel, hogy itthon a család, és a kisszekrényen villódzik egy fa, nyöszörgő hangokat kibocsátva magából, mert az éjszaka közepén megint beindult a zene, apu pedig nem az a béketűrő típus.

Este ki-ki megy a maga ágyikójába, viszonylag korán(fél 11 fele), ugyanis másnap irány a nagymama, természetesen Kati nélkül, mert valakinek itthon kell maradnia Buksival. Még a végén, akrobatikus képességeinek köszönhetően felugrik a fára és oldalbahugyozza. Azért persze az ajándékom el lesz küldve Mamának. :)

 

Hát, így dióhéjban(mit dióhéjban? Másfél oldal lett!) ennyi az én Karácsonyom. Kata Karácsonya. A Csillagék Karácsonya. Kusza, veszekedős, halasztgatós, de nem cserélném el békés, éneklős, meghitt ünneplésre, mert az enyém. És én tökéletesen meg vagyok vele elégedve.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.