Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan ismerkedtem meg a musical-lel?

2008.12.28

*A barátnőm nevét és beszédét megváltoztattam. Az utóbbit csak pozitív irányban. xD

 

Hallgatom a Lordit, elvagyok, MSN-ezgetek, teszem a dolgom, és látom, hogy a barátnőm egyszer csak küld egy számot, hallgassam meg. Elfogadom, átjön, elkezdem hallgatni...hű. Elég lassú, picit talán nyálas, olyan furcsa. Nem egy Tankcsapda, na. Küld még egyet, és még egyet, és még 10 számot, nagyon jók, csak hozzá kell szokni, mondja ő. Meghallgatom őket, de nem nyerik el azonnal a tetszésemet, noha igényesen, szépen felépített dalok. Ha figyelnék rájuk, még talán tetszenének is. ... Pár nappal később lomtalanítottam a mappáimban, ezeket is kitöröltem, nem is nagyon foglalkoztam velük többet.

Nyáron lementem az előbb említett barátnőmhöz a házukba, kis vakáció, vendégeskedés céljából. Szépen sütött a nap, csicseregtek a madarak, a kutyája játékra kész volt, de ő mégis beültetett a tévé elé, hogy most mutat nekem valamit. Kényelmesen elhelyezkedtem, miközben ő bejelentette, hogy ez a valami a Rómeó és Júlia lesz. Na mondom, tök jó, úgy is megfogadtam, hogy ezt és a Hamletet még a halálom előtt igyekszem megnézni.
Bekapcsolja a DVD-t, támogatók, cím, menü, és elkezdődik. Egy barna ruhás emberke papol a szerelemről egy könyvvel a kezében(milyen jó lenne, ha most szerelmes lennék!), de alig hogy elkezdi, barátnőm(nevezzük, mondjuk Szandinak) továbbtekeri, miszerint ez nem olyan nagyon fontos rész, nameg nem is szereti. Ő már csak ilyen. Nem szereti, de még véletlenül sem ezért tekeri tovább, hanem mert... Jön az a rész, amit ő szeret, mármint félre ne értsem, az egészet szereti, de a legjobb az a vörös hajú fiú ott, látod, aki teszi fel azt az izét az izére, ott, igen, majd lesz egy jó rész ebben, amikor olyan hülyén néz ki, de figyeld, és juuuuuuujj... (Egyébként így néztem végig az egészet.) És akkor most, látod, jajj, ez olyan aranyos volt, nézd már, hogy néz a hercegre! Milyen hercegre? –kérdem én. Nem látod? Ott áll középen, az az izompólós muki. Ja, hogy az egy herceg...!
„Ez a rész is jó, itt Júlia elméletileg 15 éves, de az a nő akit ott rohangál abban a tök jó piros cuccban, látod? Na az kb. 30 éves, de tök jól játssza a kislányt. Ez az egyik legjobb női szereplő, a piros köntösben, és tök jó a szövege is, hallgasd csak!” A dal nagy részén nem magyarázott, helyette énekelt.
„Jaaaaaaajjj ez annyira jó rész, figyeld, az a srác állati, meg a szövegei... Madonna Bella..! Jaaaaaaaajjj!!” Természetesen a vicces beszólások előtt csendbe maradt, hogy én is hallhassam, nevettem is rendesen, de utána kibújt belőle az igazi Szandi, és folytatta, hogy „olyan szép ez a dal, kár hogy nincs rajta a CD-n, pedig annyira jó!’ –és énekelni kezdett.
„Nézd nézd nézd itt a vörös, itt majd nagyon jó lesz, nézd nézd! Bevágunk a partiba! Annyira jól játszik, és olyan hülye, de annyira aranyos, és tök jól mozog, a csípőmozgását majd figyeld, mert az nagyon jó!! Itt majd kicsit csöndben leszek, mer murrogni fog, majd figyeld! ... Hát nem édes, tündérbogár?”

„Ezt a dalt csak azért nem tekerem tovább, mert figyeld meg, Berényi Zsuzsás arca lesz majd. Tudod, ki az, nem? –Persze, tudom. –Akkor jó, na majd szólok előtte. Olyan nyomi ez a dal, nem is értem, minek rakták bele. Na most, most, látod? (Egyébként megjegyzem, egyáltalán nem láttam benne Berényi Zsuzsás vonást, még most se, bár, nem is igazán figyelem.)”

„Jajj ezt a hapsit annyira nem szeretem, olyan nyomi, nézz már rá! (Természetesen a karakterre mondta.) Semmi értelme, hogy benne van a darabban, végül is csak megkéri a kezét a csajnak, semmi fontosabb dolga nincs! Jajj, most jön a bál, ennek tök jó a zenéje(Tényleg. :)). Azt a táncolt figyeld ott, a nyomi pasival és Júliával.
Ez olyan jó, persze mindig a Mercutio menti meg a barátait, ő ilyen kis kedves. Jajj, figyeld, figyeld, beint neki! Hát ez olyan jó!
Ez is olyan nyomi már, nem szeretem. –Miért nem? Fura a feje, de szerintem nem ronda. Meg a hangja is jó. –Jó, jó, persze, de megöli Mercutio-t.”

Hát, én ebben a szóáradatban ismerkedtem meg a musical-lel, mint műfajjal, de csöppet sem bánom, mivel így erősebb lett a kötődésem a darabhoz, ugyanis még egyszer meg kellett néznem, hogy értsem azokat a részeket is, amiket nem hallottam Szanditól. :) No meg, lett kedvencem, a „nyomi pasikkal” kibékült, egyiket kifejezetten meg is szerette a későbbiekben, ámbár nem ebben a musicalben, mert ebben megöli Mercutio-t. Végeredményben, örülök, hogy megnézette velem, örülök, hogy megismertetett ezzel a csodás világgal, és azokkal a dalokkal, amiket eleinte nyálasnak, ám művészinek találtam, és megtalálta azt a mondatot, amivel abban a pillanatban lehetett azt jellemezni: „Mennyire más ilyen lassú dalokban hallani azt a vöröst, nem?”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.