Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


40 éves vagyok

2008.05.23

Este 8 van. Besurranok a hálóba. A férjem és a gyerekek tévéznek. Milyen furcsa feladatokat kapnak házinak a lányok! Most ellenőriztem le, de nehéz volt. Bezzeg az én időmben...!

Az én időmben lecke után, ha semmi érdekes nem volt a TV-ben, és gépezni sem akartam, szépen beültem a szobámba, behúztam a sötétítőfüggönyt, lekapcsoltam a villanyokat, nekidőltem a falnak, és zenét hallgattam. Milyen jó is volt! Tényleg, most is megtehetném... Meg is teszem! Csak kirakom a Ne zavarj! táblát az ajtóra, biztos, ami biztos, egy perc.

Na itt vagyok... Mit is hallgassak... Tankcsapda? Régen de szerettem...De most nincs hozzá gusztusom. Valami lágyabb zene kéne, nem olyan, mint mondjuk a Depresszió vagy a Lordi. Megvan! Musical zenék. Azokat sosem lehet megunni! Emlékszem még, amikor az Operettszínházban dolgoztam, nem sokat, és nem is valami jelentőset. Felvettek háttérmunkásnak, de élveztem. Szeretem a sürgés-forgást. Ott hátul is zajlik az élet, nemcsak a színpadon, az előadás közben. De a legjobb az volt, hogy láthattam milliónyi színdarabot! Még most is szívesen elmegyek, és megnézek egyet-egyet. Ugyan nem valami olcsó egy jegy, de szerencsére megengedhetem magamnak, akár hetente is, csak annyi a munka... Szeretek külkereskedő lenni, de néha már unalmas... Viszont így is pezseg az életem! :-) Kezdetben volt jó, amikor először jutottam el ide vagy oda. Franciaország valami meseszép volt! Még harmadszorra is. Aztán már később kezdett ici-picit fárasztani, de azért még most is élvezem. Ugyanígy Olaszországot. Jajj, most hogy így megy az Éjjel a Bangkokban(Sakk c. musicalből, Mészáros Árpád Zsolt féle változat), eszembe jutott, amikor ott jártam. Odafele végig ezt a dalt hallgattam, elbűvölő hely! Még aludni is féltem elmenni, nehogy lemaradjak valamiről. :-) De akkor igazán szép, amikor lenyugszik a nap, és narancssárga fény vetül a városra. Hányszor vágyakozok vissza oda!  Hmm... Az Anconai szerelmesekből a Ritornero c. szám... Anconában még nem jártam, de szerintem egyszer biztos eljutok oda is... Hééé, 2 nap múlva szülinapom lesz! Kerek, épp a negyvenedik. Majd akkor Anconába kérek tőlük egy családi utazást! :-) Mert én nem utazok eleget... Jólvan, az ember a korral együtt előbb meghülyül. ;-) Negyven év? Furcsa, milyen gyorsan megy az idő. Mintha tegnap még csak nyolcadikos lettem volna... Még szerencse, hogy felvettek akkoriban a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. Enélkül nem biztos, hogy eljutok a világ ennyi pontjára. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy szinte körbejárta a világot! Én speciel büszkélkedhetek ezzel. Nem is tudom, ki ajánlotta nekem ezt a munkát... Talán... Talán egy esküvőn voltam, de nem biztos. A vacsoránál a velem szembe ülő lány is a Kölcseybe járt, és akkoriban még a Külkereskedelmi Főiskolára padjait koptatta, és innen jött az ötlet. Természetesen én is kijártam azt a fősulit, nem is lehetne akkor most ez a munkám. De nem is baj, imádom ezt csinálni, mégha fáradt is vagyok, és a család mindig aggódik értem, hogy mikor zuhan le a gépem. Szerencsére eddig mindig túléltem! ;-) Viszont ez sok szabadidőmet elveszi. Nagyon régen találkoztam már a lányokkal! :-( Úgy örülök, hogy még mindig tartom a kapcsolatot az általános iskolás barátnőimmel is, meg még nagyon sok(mostmár kész) nővel. Sokan nem is tudják még a nevüket sem. Két héten belülre mindenképp betervezek egy találkozót, remélem mindenki rá fog érni! :-)

Na, de mostmár ezt abbahagyom, mert holnap korán kell kelnem. Jó lesz végre újra látni Jessicát, ugyanis go London! ;-)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.