Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legszörnyűbb szülinapom!

2008.05.23

Van egy nagy problémám! Vagyis nem csak egy hanem nagyon sok de talán közülük ez a legnagyobb! És az a baj, hogy sehogy sem lehet rajta segíteni! Hogy miért? Azt most elmesélem nektek…

 Mint minden tini lánynak nekem is egy fiú miatt fáj a szívem…. Igen egy fiú miatt és ráadásul az a baj, hogy ő nem is akármilyen fiú! Hanem az unokatestvérem… Igen sajnos és ezt mérhetetlenül sajnálom! Hogy miért is? Talán azért mert tetszik… nem, nem is tetszik, hanem reménytelenül szerelmes vagyok belé! És ez nem olyan szerelem, hogy csak azt hiszem! Nem, mert minden percben hiányzik amikor nem vagyok vele, szerencsére ez nagyon ritkán esik meg de amikor mégis, akkor nagyon szörnyű érzés kerít magába, olyan mintha üres lenne a szívem és soha semmi nem tudná teletölteni élettel… és amikor megérzem az illatát vagy meglátom, vagy a hangját hallom akkor ez a hatalmas űr hirtelen megtelik érzelemmel… méghozzá olyan mély érzelemmel, amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Szerencsére nagyon szeretjük egymást, olyanok vagyunk, mint két testvér, csak sajnos ez nem egyszerű testvéri szeretet… minden áldott napot együtt töltjük és egyfolytában egymás nyakán lógunk és sohasem eresztjük el a másikat! Csak nekem ez nem olyan egyszerű… eljátszani ezt a játékot, hogy én csak testvéri szeretetből szeretem őt, de rajta látszik, hogy csupán testvéri ez a kötelék közte és köztem… vagy talán csak jól tudja palástolni! Nem, nem ilyenre értelmetlen gondolnom úgysem igaz!

- Jó reggelt kicsim! Itt van érted Kristóf azt mondta, hogy feltétlenül fel kell, hogy keltselek!- mosolygott anya.

- Úristen!!! Nehogy felengedd!

- Már késő!- lépett be a szobába!

- Áááhhh… szijja!- pirultam- öhm… izééé… gyere be!

- Mi a nagy helyzet nagylány?

- Nagylány?

- Hát igen elvégre ezen a csodálatos téli napom lett az én kis hercegnőm 14!!!

- Úristen teljesen elfelejtettem, hogy február 3-a van és ma van a szülinapom!!!- ugrottam ki az ágyból…

- Gyorsan öltözz fel… meglepim van!

- Jujj… most nem mondod komolyan, hogy itt állok előtted egy pántos felsőben megy egy tangában?- állok meg!

- Tangában? Mutasd csak!!!- mondja és meg akar fordítani!

- Hééé te pervez állat!!!!!- kiabálom. Végülis sikerült úgy helyezkednem, hogy nem látta meg a fenekemet és a végül az ölében kötöttem ki!

- Nah hagysz felöltözni?

- Hagylak, de ha most elengedlek, akkor látom a senekedet, amit annyira nem akartál!- vigyorog én meg elkezdtem pirulni, hogy mégsem volt olyan jó a helyezkedésem.

- Nah mind1 mert akkor sosem érünk oda!- így felálltam és gyorsan beszaladtam a fürdőmbe és kulcsra zártam az ajtót.

- Fene! Elbambultam!- mérgelődik Kristóf.  Gyorsan felkaptam magamra egy szakadt farmert egy fölsőt, a halálfejes pulcsimat, befújtam magam, fogmosás, és kiléptem a fürdőből.

- Nah indulhatunk, Uram!

- Rendben!

- Nem eszel semmit?- aggódik anyu.

- Nem kell neki, olyan helyre viszem, ahol nem veszik éhen!!

- Rendben. És Kristóf!

- Mondjad?

- Aztán vigyázni rá!!

- Mindennél jobban… - ölel meg.

- Nah és hova megyünk?- kérdezem már kabátban, az utcán sétálva.

- Hát… elmegyünk a Mekibe mert be akarok neked mutatni valakit és ott megreggelizünk és majd megkapod az ajándékodat ott és majd nem tudom utána választhatsz… pl. elmehetünk vásárolni is veszek neked egy szép csini ruhát!- itt felcsillantak a szemeim.

- Benne vok!- mosolygok.

- Azt rögtön gondoltam!- mosolygott ő is. Odaértünk a Mekibe szépen beléptünk és egy ismeretlen Kristóffal egyidős csaj jött oda hozzánk és… itt elaléltam, mindent csináltam… azt kívántam bárcsak a föld alá süllyednék vagy meghalnék vagy akármi csak ne létezzek!

- Bemutatom a barátnőmet… Szandyt!

- Szijja!- fogtam vele kezet holtsápadtan.

- Héé Viv valami baj van? Nagyon sápadt vagy!

- Menjünk ki szerintem a levegőre!

- Rendben! De ugye nem ott kint eszünk?- kérdezi Szandy.

- Nem dehogy, oda is fagynék… csak egy kicsit mert nagyon fülledt itt a levegő!- mondtam. Álltunk ott 10 percet és szóltam, hogy jó, most rendben vagyok, bemehetünk enni.

- Tessék itt az ajándékod!

- Köszönöm… jujj ez gyönyörű! „ Legalább lesz ami rá emlékeztet”- gondolom magamba. Egy szép nyaklánc volt amire az volt rágravírozva, hogy „ A világ legédesebb hugának”!

- Tetszik?

- Igen nagyon gyönyörű!!!

- Feltehetem én?- kérdezte tőlem.

- Persze!- adtam a kezébe a nyakláncot! Megkajáltunk, Kristóf fizetett, majd kisétáltunk az ajtón.

- Nah akkor megyünk vásárolni?

- Én ezt most inkább kihagynám! Fáradt vagyok hozzá… meg a kedvem is elment! „ Persze, hogy elment… mindenkinek elmenne, ha a szerelmét egy másik csajjal látná, hogy smárolnak az orra előtt!”

- Biztos vagy benne Baba?

- Igen és ne hívj Babának… ott van melletted a Babád!- itt megtelt a szemem könnyekkel de azzal a mozdulattal el is szaladtam haza.

- Hát ebbe meg mi ütött?

- Megmondom kicsi Szivem! Bármennyire is érdekes Viv most féltékeny!

- Nem, az nem lehet!

- De, hidd el nekem! Nő vagyok, csak tudom!- simogatja meg az arcát Kristófnak.

- Bocs de utána kell mennem!- ad egy gyors puszit a szájára- majd este felhívlak!- és már rohant is utánam.

- Nah végre hogy utolértelek… már azt hittem, hogy sohasem lesz vége ennek!

- Hagyjál inkább békén, és menj a kis „Szandydhoz”- mondtam a Szandyt direkt kényesen.

- Mondd Viv, mi történt veled?- kérdezi meglepetten.

- Semmi és engedj el!!!- ordítom neki.

- Hát jó, rendben!- azzal elengedett én meg hazafutottam ő meg szépen haza batyogott, és otthon gondolkozott el Szandy szavain.

- Szijja Kics…- anya csak ennyit mondott, mert látta, hogy rohanok fel.

- Mi a baj?- jött be a szobámban de csak egy párna válaszolt neki, ami az arcába csapódott.

- Jó… nem akarsz beszélni róla!- azzal ki is ment. Én meg felültem az ágyon, és úgy zokogtam… aztán elővettem a naplómat… de ez egy különleges napló volt… ebben csak a fájdalmaim voltak összesűrítve, mint pl.: amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok Kristófba, vagy valami olyan dolog gyötört amit ilyenkor egy normális tini lány elmondd a legjobb barátnőjének, én ennek a kis könyvnek meséltem el.

 

„Kedves Naplóm!

Ma egy szörnyű dolog történt velem! Ugyanis ma megismertem Kristóf barátnőjét… igen jól olvasod! Ma, vagyis a szülinapomon bemutatta az ő kis Szerelmét!! Hát nem ugráltam a boldogságtól! És ráadásul előttem csókolta meg!! Teljesen kiakadtam, és nagyon fájt itt bent, mérhetetlenül! A sírás kerülgetett, de mégsem sírtam el magamat… Erős maradtam amennyire csak tudtam! De amikor lebabázott akkor betelt a pohár és nem tudtam visszafojtani előtörekvő könnyeimet! Nem tudom, hogy ezt hogy fogom kiheverni, de hát megpróbálom, ha eddig tudtam palástolni az érzelmeim, talán ezután is fogom tudni… csak tudod olyan mintha az egész eddigi életem tört volna össze… és ez nagyon fáj!!! Piszkosul fáj!!!"

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.