Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első szerepem

2008.05.23

Ámulattal és mozdulatlanul ültem még mindig a nézőtéren. Az előadásnak ugyan már vége volt de még hatással voltak rám a fent látott dolgok. Ez egyszerűen csodálatos… nem, tökéletes volt. Nem találtam benne hibát, egyetlen apró hibát sem.

- Kislányom, gyere menjünk!

- Rendben anya! – ocsúdtam fel, de még nem teljesen.

- Tetszett?

- Igen, nagyon! – bólogattam bőszen és megfogtam a nyakláncomat. Vagyis megfogtam volna, ha az a nyakamban lett volna, de nem volt.

- Úristen! Anya! A.. a nyakláncom! – csak ennyit nyögtem ki és már rohantam is vissza a nézőtérre.

- Itt kell lennie valahol… hiszem két perce még a nyakamban volt. – mormogtam magamban.

- Hello kis idegen! – szólított meg valaki. Hát igen… ez volt életem egyik legcikibb póza… a széksorban kuporogtam négykézláb.

- Mit keresel? Segítsek? – nevette el magát.

- Hát elveszítettem a medálomat. – álltam fel és így jobban megtudtam nézni, hogy kihez is van szerencsém. Ő volt az a színész a színpadon aki teljesen elvarázsolt.

- Bereczki Zoltán vagyok! – mosolygott kedvesen.

- Tökmag… izé Vivien! – mondtam. Teljesen zavarban voltam.

- Kedves Vivien! Nem ezt keresed? – vette ki a nadrágja zsebéből a medált amit kerestem.

- Köszönöm. De hát… hogyan… - habogtam ott össze vissza meglepetésemben. Erre elkezdett nevetni.

- Lejöttem a nézőtérre és megcsillant a fényben. Idejöttem felvettem és megvártam, hátha valaki jelentkezik érte. – magyarázta meg.

- Ahha, most már értem! – mosolyogtam végre el magam.

- Amúgy, hogy tetszett az előadás?

- Jaj, nagyon csodálatos volt.

- Hát… ezt örömmel halljuk. – mosolygott megint. Ez az ember. Egy ilyen fárasztó előadás után is csak úgy sugárzik az arca.

- Hát nekem mennem kell, szerintem anyukám már betegre aggódja magát.

- Rendben menj csak! Remélem összefutunk még!

- Én még jobban! – mosolyogtam és elindultam ki anyához.

- Te hol voltál? – kérdezett meg.

- Nézd megvan a medálom! – mutattam meg neki! – És képzeld anya. Beszélgettem azzal a színésszel aki Mercutiot játszotta. Nagyon aranyos. Ő találta meg a medált.

- Ennek nagyon örülök de most már nyomás. Menjünk haza.

- Rendben.

- Kishölgy. Várjon egy percet.

- Igen? – fordultam hátra. Egy bácsi jött felém.

- Jó napot! Kerényi Miklós Gábor vagyok! Pont egy ilyen lányt keresünk a következő darabunkhoz. Tudsz énekelni?

- Hát… tudok!

- Tökéletes. Szeretnél játszani a következő darabban? Persze hogyha az anyuka is megengedi.

- Vivi. Mit mondasz?

- Szeretnék. Igen!

- Nagyon jó! Szombaton mondjuk 11 óra megfelel Önöknek. Megnézném, hogy mozog a színpadon meg az énekhangját is.

- Rendben.

- Akkor várjuk a Kishölgyet szia, viszontlátásra!

- Viszonlátás!

- Csókolom! – köszöntem. Nagyon boldog voltam. A torkomban dobogott a szívem. Én hivatásos színészekkel együtt dolgozni? Ez egy nagy álmom. És ráadásul még énekelni is kell.

Alig vártam a szombatot. Ilyenkor persze a napok sokkal lassabban telnek mint azt szeretné az ember. Így egy kínszenvedés egy hetet várni. Pénteken nagyon gyorsan elaludtam, hogy minél előbb szombat legyen.

- Kislányom… kelljél. Elkészülsz és indulnunk kell. – keltegetet reggel anya. Gyorsan összekészülődtem.

- Indulhatunk.

- Izgulsz?

- Ahha nagyon. De tudom nem szabad. Majd megnyugszom! – mosolyogtam.

 

- Köszöntünk az Operett színházban. Gyere beljebb. – jött oda hozzám egy kedves hölgy. És bevitt engem a nézőtérre. Ott volt egy csomó színész.

- „Te jó Isten, ennyi ember előtt kell bizonyítanom?” – gondoltam és eléggé lesápadtam.

- Á, szervusz Kishölgy… örülök hogy megjöttél! – üdvözölt az igazgató. –Ők lesznek mai nap a zsűrik. Bereczki Zoltán, Szinetár Dóra, Janza Kata…

- Kató! – szólt bele a mellette ülő férfi. Ezen jót nevettem.

- Jól van már… Sziszkó fickó!

- Abbahagynátok?... Köszönöm! Ez a helyes úr itt Szabó P. Szilveszter, Mészáros Árpád Zsolt és jómagam Kerényi Miklós Gábor az igazgató.

- Sziasztok.

- Hát ő itt…

- Vivi – mondta Zoli.

- Te ismered őt?

- Ahha.

- Igen, segített megtalálni a medálomat! – mosolyogtam Zolira.


- Szerintem tökéletes lenne!

- Akkor ezt megbeszéltük? Kishölgy legközelebb szombaton lesz olvasópróba.

- Rendben! És nagyon szépen köszönöm… ez már egy nagy álmom volt régóta! – és tényleg. Ott álltam előttük megilletődbe és nagyon hálás voltam.

 


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.