Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ballagás

2008.05.23

- Úristen ennyi virágot! – próbálta elszedni tőlem a sok virágot, amit ballagásra kaptam.

- Hát tudod anya… engem sokan szeretnek, mert én olyan szép, okos, tündéri, aranyos vagyok!

- Aha… meg szerény is… gyere te kis szerényke. – és beszálltunk az autóba és mentünk haza ahol várt a buli…

- Szijjasztok! – kiáltottam.

- Szijja Nyuszka! – jött oda Adry (tesóm) és adott egy puszit.

- Gergggőőőő! – ugrottam a nyakába (ő a tesóm barátja)

- Szijjasztok! – adtam mindenkinek puszit.

- Szijja, te ifjú ballagó.

- Szijja Vikus, szijja hugim… úristen!!! – fogtam fel, hogy kik is állnak előttem és szorosan megöleltem őket.

- Nagyon csini vagy, csajszi! – mondta Vikus.

- És, hogy keveredtetek ide? – kérdeztem még mindig meglepődve.

- Tudod anyukád hívott el minket! – mosolyogtak.

- Nah 2 pill. Átöltözöm! – szaladtam fel a szobámba és felvettem egy nadrágot meg egy pólót.

- Itt is vagyok! – mosolyogtam.

- Na mi ez a punnyadás… gyerünk táncra emberek!!!! – ki más lehetett volna mint Adry ;)

Szóval a nővérem megtáncoltatta a népet, jókat nevettünk rajta. Apukám sütött a nagybátyámmal és közben mentek a nagy ivászatok is, természetesen.

- Vivim nem mutatod meg a szobádat? – kérdezte tőlem Vikus.

- Dehogynem… Katám nem jössz fel megnézni a szobámat?

- De, várjatok meg! – szaladt utánunk.

- Na ez aztán sok poszter! – szólt Kata, amikor beléptek a szobámba, hát igen… már a plafonra teszem a posztereket!!

- Hány darab?

- Több mint 100 db.

- Az igen!! Nem gépezünk egy kicsit? Írunk drága Chatcsaládunknak?

- Ez jó ötlet… - mondtam és bekapcsoltam a gépet.

- Hát igen itt az ész! – mondta Kata.

- Jól van Kata… No Ego!

Nagyon jól elbeszélgettünk a chatesekkel. Egy órát minimum, szerintem.

- Sztem már le kéne menni… milyen dolog már hogy az ünnepelt itt kuksol fönt…

- Jó. Menjünk! – mosolygott mind a kettő.

- Miért mosolyogtok? Halljátok… ez a Búcsúdal…

- Halljuk… - mosolyogtak még mindig.

- Mi van? Elgurult a gyógyszeretek? – mentem lefele a lépcsőn és ekkor láttam, hogy miért is mosolyogtak ennyire. A teraszunk teljesen át volt alakítva, le lettek róla véve a székek meg az asztal… helyettük két nagy hangszóró meg egy cd lejátszó és Zoli énekelte a Búcsúdalt… meglátta az elképedt arcom és elkezdett mosolyogni, majd megfogta a kezem és odahúzott maga mellé…

- Hát szia Vivi… nagyon meglepődtél? – kérdezte tőlem Zoli mosolyogva a dal után.

- Hát nem kicsit…

- És boldog vagy?

- Az nem kifejezés… Ti végig tudtátok? – kérdeztem Katát meg Vikust. Ők meg csak bólogattak.

- És mi lesz még itt… - mondta Vikus.

- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem, de ekkor felcsendültek az I got Life összetéveszthetetlen dallamai és Árpi a garázsnál a lépcsőn jött le… én már nem tudtam mit csinálni csak vigyorogtam, mint a bolondgomba… tényleg, mi lesz még itt? Árpi is odaért hozzám, és jól megtáncoltattak Zolival ketten.

- Szia Árpi!

- Szia Tökmag – kacsintott egyet és adott két puszit. Ekkor vki megkocogtatta a vállam.

- Szia Nagylány! – mosolygott kedvesen.

- Úristen. Szia Csabyy.  – na itt teljesen kész voltam… akiket legjobban szeretek itt vannak. És a Let her go-ba is belekezdett Árpi meg Csaby addig Zolival lassúztunk egyet.

- Most mi jöjjön?

- Nem tudom… egy Lehetsz király?

- Mi benne vagyunk… - ott buliztunk egy nagyot…

- Úgy hallottuk, hogy te nagyon szépen tudsz énekelni…

- Hát ezt így nem mondanám… - de már el is kezdődött a Fáradt gályák.

 

- Szépen énekelted…

- Köszönöm…

- Én sem akarok kimaradni a jóból!! – mondta Árpi és vele elénekeltem a Két szívet.

- Csaby veled mit énekeljek?

- Én tudjam?

- Mit tudsz? Szívből szeretni?

- Én mindent tudok! – mosolygott. Vele elénekeltem azt.

- Jól van, jöjjön vmi pörgős… Stayin Alive. – ott mindenki feljött a „színpadra” aki tudta a koreográfiát.

- És az ucsó!

- Csak nem Billy Jean…

- De de! – és az volt a zárás…

 

- Ez nagyon fantasztikus… csodálatos minden volt!!

- Köszönjük, de nélküled nem lett volna.

- Ez nem igaz… ezt nekem kéne mondani! – mosolyogtam.

 

- Nem megyünk fel medencézni egyet? Én megsülök… hoztatok fürdőruhát? – kérdeztem a fiúkat

- Hát persze!! – gyorsan átvedlettünk (Árpi, Zoli, Csaby, Vikus, Kata, én) és elindult a nagy baromkodás… ott minden volt. Vízbe lökdöstük egymást, birkóztunk a vízben…

- Győztem… végre! – mondtam kimerültem, mert épp Csabyval birkóztam.

- Hát persze, mert hagytam magam! – én csak kinyújtottam rá a nyelvem.

- Nah fiatalok, gyertek enni! – szólt fel apa.

- Rendben! – megkajáltunk. Mindenkinek nagyon ízlett a kaja.

- Fényképet meg autogramot ugye lehet kérni? – és csak most éreztük mindannyian hogy ők sztárok…

- Persze!  - csináltunk egy rahedli képet, és már menniük is kellett sajnos!

- Sziasztok, majd találkozunk még, reméljük! – mondták a fiúk.

- Hát még mi mennyire!! – mosolyogtunk adtunk nekik két-két puszit és ők elindultak.

- Hát ez bámulatosan jó volt!!

- Valahogy úgy! :-)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.