Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hó Fehérke

2009.04.04

Élt egy lány, akit Fehérkének hívtak, a barátainak csak simán Hajni. Égővörös haj, vakítóan fehér fogak, akarom mondani bőr, és gyönyörű alak. Nagyon szép lány volt így 15 évesen, de a korához képest meglehetősen buta. Nem úgy, hogy nem tudta, mikor volt a mohácsi csata, hanem az Élet dolgairól nem tudott semmit. Vagy rosszul. Viszont sok barátnője volt, akik így is szerették. Sokszor mentek bulizni együtt, de még többször inni. Az egyik lány bátyja már nagykorú volt, így Ő vette nekik a legtöbb piát. Az egyik ilyen „jó” este alkalmával, mikor a 4-es metró egyik aknájába bámultak bele, és azon viccelődtek, hogy belelökik egymást, Fehérke hirtelen megcsúszott. Érezte, hogy nem sok van már neki hátra, de szerencsére meg tudott kapaszkodni egy kiálló vasrúdon. Egyenesben volt. Ekkor mégis beesett, mert azért mégiscsak részeg volt. A barátnői megijedtek, elfutottak, hogy majd ők hoznak segítséget. Aztán felvirradt a reggel.

Amint ott lent felébredt szörnyű fejfájással és hányingerrel, elkezdett gondolkodni. Ettől még furábban érezte magát, úgyhogy inkább abbahagyta, és körbenézett, hogy hátha megcsinálták már a mozgólépcsőt, de sajna nem látta sehol. A „gödör” szélén mentek a buszok, a combinok, mind nézték a lányt, aki beesett, sajnálták, szegénykém, de segíteni persze nem álltak meg, hisz sietniük kellett. Egyhamar nem jut ki innen, gondolta, de örült, hogy legalább a telefonja nála van, így hallgathat zenét. Be is kapcsolta, elindította Barbee egyik számát, belemerült, amikor rájött: ebben a ketyerében van egy íjpuska, amivel fel tudja magát húzni. Neki se kellett több, fogta, kilőtte, és végül felhúzódzkodott. Vagyis, mikor már majdnem fent volt, rossz helyre lépett, és visszacsúszott a gödörbe. Újabb nap telt el, búslakodott magában, sajnálta az egész helyzetet, de legalább ott volt a mobilja, amin tudta hallgatni a zenét.

Reggel azonban arra sétált a matematika tanárja. Látta, Hajni lent csücsül az akna mélyén, kérdezte, mi járatban odalent. Az elmesélte, mire a jószívű matektanár kiszámolta, milyen sebességgel kell felfutnia az oldalán, hogy legyen elég lendülete felérni. Aztán odasétált a lépcsőhöz, lement Fehérkéhez, megragadta a karját, majd felvitte. Ugyanazon a lépcsőn, amin lement, amit Hajni 2 napig nem vett észre, ami ott volt tőle 3 méterre. És akkor meglátta Őt. Őt, akibe szerelmes volt. Őt, aki háttal állt neki, de így is felismerte. Őt, aki halálian nézett ki. Őt, aki egy szőke, nagy, szilikonos seggű macával volt. Őt, aki épp most törte össze a szívét. Halkan odalopódzott mögé, hátha ki tudja hallgatni, hogy most együtt vannak-e, vagy mi van, ami majdnem sikerült is, csak a tanár még utánnakiabált, hogy: „Hajni! És a köszönöm?” Erre a srác persze hátrafordult, ugyanis ismerte Hajnit, annál is inkább, mivel a húgának a barátnője volt. Rámosolygott, és be akart mutatni neki Valakit, hogy ők ketten járnak. A mellette álló emberke megfordult, Hajni pedig majd’ elájult. A „lány” egy hosszú hajú fiú volt. De ahhoz képest egész jól nézett ki. De hogy jár az ő szívszerelmével?! Ez lehetetlen.

Csak rohant, rohant, nem tudta merre, nem tudta hová, itt jobbra, ott balra, amott egy zebra, majdnem elüti a troli, nem baj. Csak el. Végül betért egy vendéglőbe. Körbenézett, de csak a számítógépeknél volt hely, hát lerogyott egy székre, gondolt egyet, és feladott egy hirdetést. „Dekoratív, kedves, aranyos, lófarkas lány keresi a hasonló tulajdonságokkal rendelkező párját.” –hangzott a szöveg. Odalépett a pulthoz, rendelt egy tonicot, és mire visszaért a géphez, már 8 férfi üzenete várt rá. „Csak haladjunk sorba” –gondolta.

Az első, akivel találkozott, nagy csalódás volt. Egyrészt, mert 45 éves volt, másrészt, mert hazudott: nem férfi, hanem nő, a harmadik ok pedig, amiért otthagyta, az volt, hogy a mostohaanyjával találta szembe magát. A második egy nagyon idióta és idegesítő hapsi képében jelent meg, állandóan a globális felmelegedés veszélyeiről, az állatkínzásokról és a világválság megoldásáról beszélt. Már nem él, Hajni helyben kettéfejelte, pedig egész helyes volt. Azért átnézte, mije van a srácnak, talált nála egy ősrégi mobilt, egy pénztárcát, amiből másztak ki a pókok meg a különféle dinoszauruszok és nokleszi szörnyek, meg egy automata fogpiszkálót. Az utóbbit azért elrakta, hátha jó lesz még valamire.

A negyedik, és egyben az utolsó is a házukba invitálta. Hatalmas és csodaszép építmény volt, 8 emelet, 24 hálószoba, 16 fürdőszoba és WC, 4 konyha, illetve 5 olyan, amiben furcsa növények termettek. Hajni látta már ezeket a tévében, méghozzá a Kékfény című műsorban, amikor nem tudott átkapcsolni, mert száradtak a körmei. Valami kokacserjéről beszéltek, vagy miről. Már nem igazán emlékszik.

Az volt az egyetlen rossz, hogy egy eszméletlen nagy rámpán kellett felmenniük. Igaz, hogy fantasztikus kilátás nyílt onnan a Parlamentre, a Lánchídra és Pest többi részére, sőt, ha távcsövet használnánk, még az Eiffel-tornyot is látnánk onnan, de azért mégiscsak: rámpa?

Mire ezt mindent végigmutogatta neki a srác, fel is értek a 8. emeleti hálószobák egyikébe. Igazából csak egy matrac volt benne, viszont az akkora, hogy betöltötte az egész teret. Meglepően meleg volt, szóval Hajni levette a boleróját, míg a fiú megkérdezte, nem baj-e, ha csak egy gatyában mászkálna, ugyanis nagyon melege volt. Persze, nyugodtan, végül is az Ő háza. Csakhogy nagyon meleg volt, ezért a srác elkezdte levenni a nadrágját is, amíg Fehérke ugrált az „ágyon”. Ebben nagyon kiizzadt, fogta, levette Ő is a felsőjét. Így egy szál miniszoknyában és melltartóban állt a fiú előtt, aki ezt persze nem bánta. Ám ekkor megpróbálta őt leteperni. Nagyon ügyesen küzdött, de végül a fiú kerekedett felül és ledobta magáról. Leállította, hogy Ő csak beszélgetni akart, jobban megismerkedni, és, ha optimista hangulatban volt, reménykedett a végén egy csókban. Ezen Hajni úgy megsértődött, hogy azonnal kirohant, beszállt a liftbe, lement, és a kapuban majd beleütközött az Ő szívszerelmébe, nevezzük, mondjuk Tominak. Elég rossz passzban volt szegényke. Elmesélte, hogy szakított a barátjával, hogy maga alatt van, hogy milyen nehéz egy biszex pasinak manapság, hogy azt hitte, végre megtalálta a párját, de most az szakított vele. Fehérke próbálta vigasztalni, hogy majd minden jobb lesz, de nyugodtan hajtsa a vállára a fejét, ha attól jobban érzi magát. Meg is tette, úgy kesergett tovább. Olyan sajnálatraméltó volt abban a pillanatban, hogy a lánynak kedve lett volna magához ölelnie, mikor egyszer csak…
Tomi felemelte a fejét, egyvonalban voltak, alig néhány centire egymástól. Hajni azt gondolta, most talán történhet valami, végül is biszex a pasi. Már be is csukta a szemét, felkészült arra az édes csókra, amit kapni fog, vagy talán még előtte megmondja, hogy igazából őt szereti. A fiú is már nyitotta a száját, és azt mondta:

 - Te olyan jó barátom vagy, Hajni!    

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.