Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony mindenkinek jár

2008.12.27

Délután 3 óra van, és KERO kéret. Attilát, Zolit, Árpit, Szilvesztert, Verót és engem. Vajon mit akar velünk? Valami Rómeó és Júlia lesz, az biztos. Felmegyünk, közben beszélgetünk, mire is kellünk mi most neki. Kopogás, belépés, üljetek le, kérni, még inkább mondani szeretnék valamit.
Ugye, tudjátok, van egy szervezet, amely a beteg gyermekeket segíti. Meghívtak minket 25-ére karácsonyi műsort adni, és gondoltam, a sikerdarab legfőbb szereplőit viszem. Persze nem csak a Rómeó és Júliából kéne énekelni, hanem számos más, ismert darabból is, mint a Mozart!, Rudolf, Abigél, és természetesen a gyerekek nagy kedvencéből, a Szépség és a Szörnyetegből. Mit szóltok hozzá, UGYE el tudtok szabadulni egy-másfél órácskára?

Nekem spec. semmi dolgom nincs 25-én, ami nem tűr egy-másfél óra halasztást, teljes mellbedobással támogatom a dolgot. Úgy hallom, a többieknek sincs, ami azt jelenti, hogy 25-én nagyon boldog perceket fogunk szerezni azoknak a gyermekeknek, akik jelen időszakban a legjobban megérdemlik. Még sosem álltam ilyesfajta közönség előtt, és a gondolataim közben valahonnan nagyon távolról hallom, hogy KERO közli, Szilveszter meg én leszünk a műsorvezetők. Vajon hogy kell velük beszélni? Természetesen, mint gyerekkel, de mégis...lehet, hogy el fogom sírni magam, mikor rájuk nézek, márpedig ezt nem engedhetem meg magamnak. Össze fogom szedni magam, és közben végig arra fogok gondolni, hogy jót cselekszem.

Uramisten, 2 perc és kezdünk. Még nem láttam őket, meglepetés leszünk nekik, így nem láthattak meg minket előtte, majd csak utána fogunk velük találkozni, beszélgetni. Még egyszer átveszem a szövegem a papírról. Ugyanis kértem egy kis segítséget, és összeállítottam, hogy melyik dalnál mit kéne mondanom, de attól félek, azon izgulok, hogy el fogom rontani. Igen, igen, bla bla, és akkor most fogadjátok szeretettel, igen, igen, jézusom, kezdünk?? Beszív kifúj beszív kifúj menni fog, csak állj ki.
Szépen lassan kisétálok, meglátnak minket, és azonnal felharsan az éljenzés, én meg csak mosolygok és mosolygok, minden félelmem elszállt, csak arra tudok gondolni, hogy milyen nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek, velük, nekik. Elcsöndesednek, mi pedig belekezdhetünk a mondókánkba. Rögtön az első mondatot elrontom, de nem baj, mosolygok, észre sem veszem, csak mondom, ami eszembe jut, és mindvégig ugyanaz jár a fejemben: boldog vagyok, hogy itt lehetek. Egyszercsak meghallom ezt a mondatot valaki szájából. Olyan a hangja, mint nekem. Én mondtam volna? Hangosan kimondtam? Vajon összefüggő a szövegem, vagy csak hebegek és habogok? Hirtelen meghallom, amint felkonferálom a Szépség és a Szörnyeteg c. musicalből a Szépség és a Szörny c. számot, mire taps, és már megyek is ki. Hallom, amint Szilveszter azt mondja, egész jó kezdés volt, csak máskor hagyjam őt is szóhoz jutni, és mosolyog hozzá. Visszamosolygok, de még mindig nem gondolkodok tisztán. Mintha egy álomvilágban lennék, csak messziről hallom a hangokat, a dicséreteket, hogy jó műsorvezető válna belőlem, nem kell izgulnom miatta. Tessék? Belőlem? Ne viccelj, már most nem emlékszem arra, hogy ott kint álltam és mondtam a szövegem! Pedig jó voltál –mondják a többiek. Meglehetősen örülök ennek, de már hallom is, ahogy felcsendül az utolsó elnyújtott hang a dalból, nekünk pedig készülni kell, kimenni, felkonferálni a következő számot. Megint nem érzem magamat, csak hallom Szilvesztert, amint kérdez valamit, hallom a hangom, ahogy válaszolok, de nagyon távolról, mintha egy üveg mögül beszélnék. Aztán lemegyünk, jön a Hahaha. És így megy ez egy órán és 47 percen keresztül...  

Másnap bemegyek a színházba, mert előadásom lesz, mire egyszer csak elkap KERO, hogy gratuláljon, nagyon szépen vezettem, jók voltak a bolondozásaim és a beszólogatásaim. Megköszönöm, megyek tovább, és közben végig azon gondolkozom, hogy vajon tényleg ilyen jó voltam-e. Az egészből semmire nem emlékszem szinte, olyan, mintha berúgva csináltam volna, ennek ellenére kellemes melegséggel tölt el, hogy tudom, tegnap egy nagyon-nagyon jó dolgot tettem, és büszke lehetek magamra, még ha nem is emlékszem rá. Sok gyermeknek szereztem én és a kollégáim örömöt, függetlenül attól, hogy betegek vagy egészségesek. Már csak ezért, az ilyesfajta örömökért is érdemes színésznek menni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.