Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért játszanak a felnőttek a gépen?

2009.01.22

Ez egy egyszerű kérdés. Nem kell hozzá sok ész, hogy megválaszoljuk. Erre még talán Ön, Kedves Olvasó is képes. (...na jó, inkább nem becsülöm túl az Ön képességeit. Mindenki jobban jár.)

Sehol nem lehet ebben a lakásban olvasni? –kérdezte anyu, majd elvonult a számítógépasztalhoz, hogy ott is megpróbálja a lehetetlent. Kicsit félt ettől, mert a szekrény, ami az asztal mellett volt, már régóta fenyegette. Rettegésben tartotta a mindennapjait, de mégsem akart engedelmeskedni. Ugyan, ki hallott már olyat, hogy egy felnőtt nő leüljön a gép elé és játsszon? Senki. Viszont a szekrény ezt szerette volna. Ki tudja miért, az indokok ismeretlenek, az a csúnya, nagy behemót mégis ezzel fenyegette anyut, hogy ha nem játszik a gépen, megeszi a ház összes villáját. Ezt pedig anyu nem akarta. Se gépezni.
Történt egy éjjel, hogy a szekrény már nagyon megunta, hogy nem teszik azt, amit szeretne, ezért felkelt, kiment a konyhába, és megette az összes villát. De, gondolta, akkor már megfélemlít minket rendesen, hát a késeket is megette, majd visszacammogott a helyére, és jóllakottan kitárta az ajtaját. Másnap reggel anyu rémülten vette észre, hogy egy villa sincs a házban! –Nem baj –mondta-, legalább a kanalak és a kések megmaradtak. De nem! Mert a kések is eltűntek. Rögtön tudta, kinek a keze van a dologban. És, persze, tudta az illető további gondolatait is, ezért eldugta a cipőket, mivel még mindig nem akart számítógépezni. Éjjel nyugodtan aludt el, úgy gondolta, nem lesz baja a cipőknek, a szekrény pedig fel fogja adni. De rosszul gondolta. Ugyanis az a gonosz fadoboz kicselezte anyut, és megette a lapostányérokat, meg néhány képet a falról. Úgy számított, hogy mostmár biztosan ért a célzásból az ellenfél, és beadja a derekát. Ennek annyira megörült, hogy még egy lámpát is felfalt.
Alig bírt megszólalni. A krónikus villa- és késhiány is már elég szörnyű volt, de hogy még a lapostányérok sincsenek meg, illetve hogy a falak is üresek...! Ilyen nem lehet. Ez már sok. Elég. Feladja. Ezt nem lehet. Elhatározta magát. Ezt meg kell állítani, amíg még lehet. Nehéz volt, de megcsinálta. Beült a számítógép elé, és elkezdett játszani. Csak egy órácskát, nem akarta túlzásba vinni, épp elég, ha a szekrény elégedett lesz. De nem így lett.
Este a szekrény megint fölkerekedett. Miért? Érthetetlen. Mindenesetre megevett egy kilincset, lefőzött egy liter teát, és odahugyozott a szőnyegre.
Reggel a család első számú Nője épp le akarta róni a napi tartozását, mikor észrevette a langyos teát. Azonnal tudta, ki tehet róla, de nem értette, miért. Odarohant hozzá és elkezdett vele ordítozni. A szekrény csak a fejét rázta. Ezt anyu félreértette, elkezdett könyörögni, de a szekrény továbbra is csak a fejét rázta. Természetesen a sajátját, nem anyuét. Anyu viszont már annyira kivolt, hogy sírva-ordítva könyörgött neki, mire Buksi plüsstehénkéje megszánta, és megkérdezte, mi a gond. Az elmagyarázta neki, a tehénke persze rögtön tudta a megoldást: majd Ő lefordítja a szekrénynek! Így is volt, mondott valamit a szekrénynek valami fura, tárgy-nyelven, de nem az eredeti kérdést, mert véletlen félrefordította, és ez lett belőle: Miért nem harapod meg a konnektorokat, ha az eső hegeszt? A szekrény így válaszolt: Azért nem, mert a koldusok kékek. A tehénke elmondta anyunak, hogy azt kapta válaszul, hogy mert nem Sims-eznie kéne, hanem Pasziánszozni, Fekete Özvegyezni, és egyéb kártyajátékot játszani. Anyunak se kellett több, elkezdett kártyázni a gépen.
Kicsit később, mikor apu odament a szekrényhez valamiért, az megszólította őt. Azt követelte tőle, hogy kezdjen el a jobb lábán salsázni. Apunak se kellett több, fogta magát, és....odébb rakta a szekrényt. Egyszeriben nagy sötétség támadt, amit egy kattanás előzött meg. Elment az áram. Miután visszakapcsolták, hát nagy meglepődéssel észrevették, hogy a szekrény kivirágzott. Sokkal jobban érezte magát. Minden követelést elfelejtett, csak az új helyének élt. Elmondása szerint, ott sokkal puhább volt a szőnyeg. Legalábbis a tehénke így fordította.
Viszont anyu nagyon rászokott a kártyajátékokra, megszerette őket, és megköszönte a szekrénynek. Mert ha Ő nem eszi meg a fél házat, sosem fedezi fel, milyen jó nyugtató tevékenységek léteznek. Mert a számítógépen való játék megnyugtatja az idegeit egy fárasztó nap után. Apu pedig örült, mégsem kellett fél lábon salsáznia. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.