Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magyar Vándorok, avagy a vándorló magyarok

2008.05.29

Álmos, aki mindenben üzletet lát. Előd, aki mindig előbb felfedezi a híres magyar találmányokat, mint azt kellene. Ond, az örök optimista, akit a kulináris örömök mindennél jobban érdekelnek. Kond, az örök pesszimista, aki semmiben nem látja a sikert. Tas, a kissé agresszív és a hirtelen rosszullétekre hajlamos vezér. Huba, aki nem Tuba, és az arisztokrata típus megtestesítője. Töhötöm, aki mindig a nagy magyar költők előtt jár egy lépéssel (vagy századdal?). Ők lennének a mi hét vezérünk, az ősapáink, a Honfoglalók.

Hogy is van ez?

Hőseink az Etelközből való költözés tiszteletére tartanak egy búcsúestet, ahol mindenki hullarészegre issza magát. Mikor felébrednek, indulnának hont foglalni. De hol van Ond, Kond, és a magyarok? Na, nekik se kell több, felkerekednek, és sikerrel(azaz Kond számára kicsit szerencsétlenül) meglelik a hiányzó két vezért, ám a magyarokat nem. Hát elindulnak, és végigjárnak egy egész történelemkönyvet...

Várak helyett hotelszobákat foglalnak, csata helyett leállnak focizni, ellenség helyett pedig gyönyörű orosz háremhölgyekkel küzdenek meg.

Vannak benne apró, de annál ügyesebb poénok. Meg kell itt említenem a kuruc-labancoknál a „Rákóczi, egy túróst!” beszólását Hubának, vagy ezt a párbeszédet: „ - Én, tudhnillik ahisztokhata vagyok, az uhalkodó osztály. – Akkor mi osztálytársak vagyunk, öregem! Mi mégis ki tudjuk mondani, hogy srába göbre börge sögre.” :-))

Találkozunk kici kinai árusszal, aki nem szelymet, hanem szelymet árul. Anonymussal, akinek a téma a lába előtt hever, és átesik az alvó vezéreken. A tatárokkal, akiket nem ismernek fel, és akik a szomszéd hotelszobában megbeszélik, hogy hazamennek Kánválasztásra. Elvágtatnak Toldi mellet, ki a Budára vezető utat mutatja. Most jön a híres dalolászós hárem, de nem tart soká az örömük, mert máris itt az éjszakai műszak. Persze a lányok csak azután jönnek, hogy beszélgetnek egy rövidet az önmagát szidó álruhás Mátyás királlyal is. Rálelnek a kurucokra, akik csak Rákóczinak élnek. És ezutána tábornok feladja: „Márpedig én letettem a fegyvert. Ez világos, nem?”. Máris jön az angolok híres feltalálása, a Football. Játszanak velük egy meccset, amit természetesen egy kicsi, a magyar nemzetre akkoriban jellemző szerencsével meg is nyernek, és megkapják a „golyót”. És a németek... Természetesen megmenti az életüket az előbbi találkozásból szerzett labda. Az oroszoknál is hasonló a helyzet, mint nálunk indulásnál, búcsúbuli, és ők sem találják a népüket. A kedves vezérek hasznos jótanácsokkal látják el őket, miszerint kerüljék a háremeket, és a „fóklóh” műsorokat. Ezek után végre bejutnak a 21. századba: benzinkutak, Libri könyvtár a róluk szóló könyvvel a kirakatban, alagutak, de végül is a Lánchídon kötnek ki, az augusztus 20-ai ünnepség lezárásán, a tűzijátékon. Végre megtalálták a magyarokat! „ - Jó helyen vagyunk, nem? – A lehető legjobb helyen vagyunk, dhága bahátom!” A sikertől átszellemülve végignézik a gyönyörű rakétákat, majd mit sem tudva a gravitációról, leugranak.

Na igen, kellett egy csattanós befejezés. :-)    

A film végére kiderül, hogy igazán jó itt lenni és itt jó együtt lenni.

 

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne viccesen eltölteni másfél órát. Nagyon megéri!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.