Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vivian McCormic 1.

2008.05.23

- Kisasszony felkelni!

- Jajj Maria még 5 percet kérek!- nyöszörgött egy fiatal hang valahonnan a takarókupac mélyéről.

- Nem, nem! 5 perce is ugyan ezt mondta, és mindjárt kezdődik az etikett órája és előtte még meg is kéne reggeliznie kisasszony! – azzal Maria lehúzta a hercegnőről a takarót.

Egy vékony, hosszú sötétbarnahajú fiatal lány feküdt álmosan a gyönyörű aranyozott baldachinos franciaágyban. 

- Olyan hideg van!- nyöszörgött még mindig.

- Akkor keljen ki az ágyából, hagy öltöztessem fel.

- Jól van, kelek!- adta be a kulcsot. Maria ráadta a fűzőt a hercegnőre és segített felvenni a ruháját.

- Szia Papa!- köszönt a hercegnő az apjának mikor lement az étkezőbe és helyet foglalt az egyik széken.

- Szia Kicsim! Jól aludtál?

- Igen Apa! Köszönöm a kérdésed.

- Mit csinálsz ma?

 - Még nem tudom pontosan, annyit tudok, hogy etikett órám lesz! – fintorodott el a lány.

- Jajj Kicsim, még mielőtt el nem felejtem mondani. Jövő héten rendezek egy nagyszabású bált, ahova egy pár királyságot is elhívtam, és természetesen a hercegek is eljönnek…

- Apa ne kezd megint! Még csak 16 éves vagyok….

- … épp elég idős ahhoz, hogy kiválaszd magadnak a megfelelő férjet! Örülj, hogy nem azt csinálom, mint más király, hogy én választom ki, hogy ki legyen a férjed.

- Tudom, és ezért nagyon hálás vagyok…

- Kisasszony, jöjjön, kezdődik az óra!

- Jajj, szia apa.

- Szia Kicsim, további szép napot!

- De Vivian kisasszony, nem ez a helyes ülésmód, mint már mondtam egy párszor: egyenes hát, a láb oldalra téve és összekulcsolva, a kéz az ölben… miért nem tudja ezt az egyszerű ülést megjegyezni?

- De kit érdekel, hogy hogyan ülök.

- Na de kisasszony, igenis érdekelje, mert ha nem hercegnőként viselkedik…

- De én nem is akarok a ként viselkedni! – makacskodott a lány továbbra is. 

- Vivian McCormic… nem tűröm ezt a beszédstílust amit ön használ mostanában! Talán elmondjam az apjának, hogy miket művel.

- Azt inkább ne… így jó lesz? – kérdezte Vivian amikor leült.

- Tökéletes! – mosolygott az asszony. – Látja, csak ennyit kellett volna csinálnia. Már mehet is amerre szeretne.

- Köszönöm.

- De holnap ugyanebben az időpontban várom, mert ha jól hallottam Őfelsége bált rendez addig meg kell tanulni keringőzni is, és még egy s mást.

- Rendben, majd jövök.

- Maria de jó, hogy megtaláltam. Szóljon a szabómnak légy szíves, hogy jöjjön be a szobámba.

- Igenis, Kisasszony! – és már Maria sietett felhívni a szabót.

- Jó napot kívánok! A McCormic ház szobalánya vagyok Mr. Potter! Vivian kisasszony hívatja önt!

- Rendben mindjárt ott leszek.

 

- Hivatott Kisasszony? – lépett be Vivian szobájába.

- Igen Mr. Potter!

- Ó, szólítson nyugodtan Franknak!

- Rendben Frank. Jövő héten apám bált rendez és arra szeretnék egy szép ruhát, de most különlegesnek kell lennie mert ezen a bálon kell megtalálnom a leendő férjemet! – fintorodott el a hercegnő.

- És ennek nem örül Kisasszony!

- Hát nem repesek az örömtől!

- És milyen legyen a ruha?

- Azt magára bízom, de gyönyörű legyen.

- Rendben. Levehetem a méreteit.

- Persze.

 

- Hát nagyon szépen köszönöm Frank!

- Ugyan. Számára öröm dolgozni.

- Köszönöm még egyszer! Maria… kikísérnéd Mr. Pottert?

- Természetesen Kisasszony! Erre tessék! – vezette ki Mr. Pottert Maria a házból.

- Maria!

- Igen Kisasszony?

- Készen van már az ebéd?

- Minden bizonnyal!

- Rendben, akkor én lementem az étkezőbe. Van még mára programom?

- Nincsen több Kisasszony!

- Köszönöm Maria!

- Kérem!

A hercegnő lesétált az érkezőbe ott megebédelt.

- Maria lementem a kertbe!

- Rendben, de Kisasszony!

- Ne maradjon ott nagyon sokáig. Még csak az hiányozna, hogy a Kisasszony megfázzon!

- Rendben, figyelni fogok! – mosolygott. Vivian nagyon szeretett kijárni, hallgatni a madarak énekét, ahogy azt a gyönyörű hosszú haját fel-fel kapta a szél. A kert is szép rendezett, akárcsak a kastély amiben lakott. Leült a padra és csak nézte hogyan játszadozott a szél a hajával. El is nevette magát ilyenkor és Kittyre gondolt. Milyen régen nem látta már szeretett unokatestvérét. Tavaly nyáron utoljára. Jó lenne már találkozni vele megint. – Á, nem is rossz ötlet! – gondoltam magában. Meg kéne őt hívni egy kis időre. De a gondolatait megzavarta anyja szava.

- Kislányom, most már gyere be! Kezd lehűlni a levegő.

- Rendben Mama! – és bement a kastélyba ahol épp jött vele szemben Evaristo.

- Kisasszony épp önt kerestem! Hogyan kéri a fürdőt? Pezsgőfürdő, vagy csak simán habbal.

- Pezsgőfürdőt kérek!- mondtam.

- Rendben Kisasszony, azonnal kész lesz, majd beszólok a lakosztályába ha kész van.

- Rendben Evaristo!

 

- Végre a pihe-puha ágyamban vagyok! – mondta és álomba szenderült.     

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.