Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vivian McCormic 4.

2008.05.23

- Kisasszony, keljen fel!

- De nem akarok!

- Pedig megérkezett az Ön unokatestvére is!

- Miért nem ezzel kezdte?- kérdezte Vivian és már ki is ugrott az ágyból… hálóingjére felvette köntösét és rohant le a lépcsőn. Az ajtóban ott állt Kitty. Viviannak se kellett több, leszaladt és a nyakába vetette magát.

- Sziaaa Baba!

- Szia Kittym, hogyhogy ilyen korán itt vagy?

- Hát már nem bírtam ki és gyorsan összecsomagoltam és el is indultam. Anyáék azt hitték, hogy megbuggyantam.

- Hát mit ne mondjak… nem tévedtek!

- Hehe, nagyon vicces hangulatban van ma valaki! – nyújtotta ki a nyelvét Kitty.

- Gyere inkább fel a szobámba és mesélj, hogy mi volt! Vagyis mégsem… Evaristo!

- Igen, Kisasszony!

- Evaristo kérem, hozza utánunk Kitty csomagjait!

- Igenis Kisasszony! – és Vivian vezetésével elindultak Kitty vendégszobájába.

- Remélem tetszik Önnek ez a szoba!  - mondta Vivian úgy, mintha ő tényleg egy úri hölgy lenne.

- Vivi… ne hülyéskedj már! Nagyon jól tudod, hogy minden évben ebben a szobában szállok meg, és még nem tettem panaszt!

- Ó… valóban?… Ez nekem eddig még fel sem tűnt! – mosolygott Vivian.

- Gyere ide te kis Makrancos Hercegnő, és mesélj erről a bálról a te Kittydnek!

- Jó… szóval ez egy olyan „megtalálom ebben a bálban a férjemet” party lesz. Mert apa már elég nagynak tart ahhoz, még ha nem is akarok vele összeházasodni legalább legyen meg, hogy kihez megyek hozzá!

- Aha. Szóval most te leszel a fő szám.

- Hát valahogy úgy!

- És a ruhád már megvan?

- Hát persze! – mosolygott.

- És? Szép?

- Gyönyörű… majd meglátod pénteken! – vigyorgott.

- Ez nem ér! Jól van Princess Vivian ezt megjegyeztem! – fordult el Kitty sértődötten Viviantől!

- Jaj, ne sértődj már meg… kibírod addig! Meg ha most fel is venném a ruhámat akkor sem lenne jó, mert a hajam sincsen megcsinálva meg semmim…

- Jól van, rád úgysem tudok haragudni! – ölelte meg őt Kitty.

- Kisasszony, maga mit keres itt? – lépett be Maria az ajtón.

- Hát ezt hogy érti?

- Nem úgy volt megbeszélve, hogy a családjával ebédel?

- De 12-kor!

- Igen, fél 1 van!

- Úristen! Gyere gyorsan Kitty!

- Khm…

- Mi az már megint Maria? – fordult vissza unottan. Maria csak végignézett a még mindig pizsamában lévő hercegnőn.

- Ja… Maria, jön gyorsan nekem segíteni?

- Nem lehet! Itt kell rendet raknom! – fordult el az asszony.

- Könyörgöm! Utána visszajöhet, de úgy gyorsabban végzem!

- Rendben, a Kisasszonynak úgysem lehet nemet mondani! – mosolygott Maria.

- Nagyon köszönöm!! – szaladt oda hozzá Vivian és adott neki egy nagy puszit.

- Azért ennyire nem kell hálálkodni! – pirult el az asszony és indultak Vivian szobájába.

- A Kisasszony megméltóztatott érkezni? – kérdezte anyja evés közben.

- Elnézést anyám, apám, csak hát megjött Kitty és…

- Egy hercegnő sosem magyarázkodik! – mondta a Királynő. – És hogy van az egyetlen unoka hugom? – fordult mosolyogva Kitty felé.

- Már nagyon várom a bált. Amúgy kitűnően! – mosolygott édesen Kitty és hozzálátott az ebédhez.

- Látod Kislányom! Neked is úgy kéne viselkedned ahogy Kittynek. Ő tökéletes!

- Jaj, köszönöm bácsikám, de Vivian nyomába se érek!

- Jaj, micsoda aranygyermek! Illedelmesen viselkedik és igazi hercegnőként! – mosolygott Éva is. Vivian meg csak ült és tűrte. Nem volt kedve vitába szállni.

- Nagyon szépen köszönöm az ebédet! – tette le az evőeszközeit Vivian. – És ha most megbocsátotok, felmegyek a szobámba.

- Rendben Kicsim!

- Én is távozom! – mondta Kitty is. – További jó étvágyat! – mosolygott és követte Viviant.

 

- Ne mondj semmit! – intette le Vivian Kittyt már a szobájában.

- Ne haragudj, de nekem ez már alapvető dolog! – nézett bűnbánóan.

- Mondtam, hogy ne mondj semmit. Amúgy meg nem baj már megszoktam, hogy sose jó semmi amit én csinálok! – sóhajtott.

- Dehogynem. Gyönyörű vagy, és ha kell, tökéletesen megcsinálod ami a kötelességed.

- Köszönöm… ezért vagy te a legjobb barátnőm.

- Miért is?

- Mindig lelket öntesz belém, amikor szükségem van rá!

- Hát ez csak természetes. Muszáj téged néha észhez téríteni, és akkor itt vagyok én, te kis Tökmag.

- Jól van na, ne cinkelj a magasságommal nem tehetek róla, hogy ilyen kicsike vagyok! – néztem rá. (Vivian 16 éves volt, Kitty 14 és egy fejjel magasabb volt nála Kitty.)

- Jól van kis Tökmag. – simogatta meg a fejét.

- Ki ne mondd még egyszer mert…

- Kis Tökmag! – és abban a pillanatban egy párna terítette el Kitty arcát. – Ezt még megkeserülöd! -  mondta majd visszadobta a párnát és elkezdődött a nagy csata.

- Kisa… - Evaristo csak ennyit tudott mondani, mert amikor belépett az ajtón, egy párna arcon találta. – Na de kérem Hölgyeim! Ez nem egy Hercegnőhöz illő viselkedés, nem gondolják?

- De valóban! És sajnáljuk! – mondta Kitty.

- Csak azért jöttem, hoyg szóljak Vivian Kisasszonynak. Megérkezett Mrs. Marsh.

- Nagyon szépen köszönöm Evaristo. Mondja meg Mrs. Marshnak, hogy mindjárt megyek.

- Rendben! –és Evaristo kiment.

- Ki az a Mrs. Marsh?

- Az etikett tanárnőm. És ma az illedelmes beszélgetést vesszük vele. Szóval siessünk.

 

- Á, Hercegnő bemutatom a beszélgetőpartnerét. Mr. Cook. – Egy magas, barna hajú, gyönyörű szép úriember állt Vivian előtt.

- „Hm… nem lenne rossz ha ő lenne a jövendőbelim!” – morfondírozott magában.

- Örvendek!

- Részemről a megtiszteltetés! – fogta meg Vivian kezét és kézen csókolta.

- És Ön? – kérdezte Mrs. Marsh Kittytől.

- Jaj, elnézést kérek! Ő az én unokatestvérem Kitty McCormic. És ha nem baj akkor bejön az órára.

- Nem baj, dehogyis majd tanul veled együtt.

 

- Akkor tessék elkezdeni! – ültette le őket egy asztalhoz, mintha a bálon lennének.

- Nagyon gyönyörű ma este is Ms. …

- … McCormic. – mosolyogott Vivian. – És köszönöm a bókot.

- Volna kedve táncolni?

- Persze. – és Mrs. Marsh beindította a zenét.

- És mire föl lett megrendezve ez a nagy este?

- Hogy megtaláljam a jövendő férjemet.

- Ó, ez felettébb különös.

- Valóban?

- Igen. Ez nem így szokott történni, hanem általában a királyok szokták leányaiknak megválasztani a jövendőbelit.

- Valóban. De én olyan makacs vagyok, hogy ennek nem engedek! – mosolygott Vivian. És ezen Kitty is elnevette magát a sarokban.

- Na de Kisasszony! Ilyeneket nem szabad mondani!

- Miért? Nem mondhatom el, hogy milyen a személyiségem.

- Hát… inkább később tudják meg a fiatalemberek, hogy milyen nővel is állnak szemben!

- Köszönöm a bókot Tanárnő! – ezen Mr. Cook is nagyon jót nevetett.

- Maga egy igazán szórakoztató, megnyerő személyiség. De még mindig nem tudom a keresztnevét.

- Ahogy én az Önét sem!

- Elnézést. Bocsássa meg figyelmetlenségem! William Cook angol trónörökös! – hajolt meg mélyen Vivian előtt.

- Vivian McCormic hercegnő! – tartotta a kézfejét.

- Gyönyörű név, egy gyönyörű leánynak! – csókolta meg a kézfejét és közben mélyen egymás szemébe néztek.

- Köszönöm.

- Jó rendben… mára ennyi bőven elég volt. – rontotta el ezt a gyönyörű pillanatot Mrs. Marsh.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.