Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vivian McCormic 5.

2008.05.23

- Ezt letagadni sem tudod, hogy tetszett neked ez a William. – támadta le Kitty Viviant, amint felértek a szobájába.

- Jaj, olyan hülyeségeket beszélsz!

- Én? Nem inkább te vagy az aki most hülyeségeket beszél?

- Én? Ugyan már én soha! – vigyorodott el Vivian.

- Viv nagyon jól tudod, hogy előlem nem tudsz semmit sem eltitkolni…

- Jól van… én is tudom. És hát igen, nem lenne rossz ez a gyerek!

- Na ugye… tudtam én! De ugye tudod, hogy ezzel nem jöhetsz össze hisz nem herceg. – tett szemrehányó pillantást Kitty.

- Tudom… - sóhajtott a hercegnő. – tudom.

- Ne mondd már hogy ennyire beleestél. Hisz még nem is ismered csak láttad meg egy órán együtt voltatok. Én nem ezt a Viviant ismerem…

- Jaj nehogy el hidd már. Hiszen tudod, hogy csak hülyülök. – erőltetett egy mosolyt az arcára. De csak lehet, hogy még önmagának sem meri bevallani?

- Én nagyon éhes vagyok. Te hogy vagy ezzel? – kérdezte Kitty, de ekkor Viviannek elkezdett korogni a gyomra. – Akkor menjünk le enni! – mosolygott Kitty és szaladtak az étkezőbe.

- És mit csinálunk? Még fiatal az idő. – mondta Kitty erre Viviannek felcsillantak a szemei. – Na mit talált már ki őfelsége?

- Hát… ne fogsz neki örülni… - húzta el a száját.

- Na ki vele!

- Hát elmehetnénk bulizni… valami diszkóba.

- Tudod, hogy ezt nem szabadna?

- Tudom!

- De ettől függetlenül nagyon jó ötlet.

- Tényleg?

- Tényleg. De van egy kis probléma.

- Mi az?

- Én nem hoztam olyan ruhákat amik jók lennének… 

- Semmi baj majd adok…

- Hát van egy kicsi méretbeli különbség.

- Nem baj… majd nem hosszúnadrágot adok! – mosolygott.

- Hát rendben! Próbáljuk meg… - vigyorgott.

- Oksam… akkor indulás öltözni. – és gyorsan felszaladtak Vivian szobájába.

- Tessék válassz! – tárta ki a szekrényét Vivian.

- De hát… - nézett a szekrénybe az ugyanis tele volt hercegnői ruhákkal.

- Jaj, bocsi!... Tessék! – nyomott meg egy gombot Vivian és az úri ruhákat felváltotta a különböző bulis ruhák. Csillogósabbnál csillogósabb felsők, rövidebbnél rövidebb szoknyák.

- Huh… ez aztán a gyűjtemény… és ez mit takar? – kérdezte Kitty és Vivian elé tolt egy kis anyagdarabot.

- Hát… semmit. Ez a lényeg egy buliba! – kacsintott.

- Hát állítom, hogy nem vagy normális.

- Tudom! Választottál már?

- Igen… jöhetsz a szekrényhez.

- Köszi.

- Kész vagy már Vivian? – szólt be Kitty a fürdőbe.

- Két perc. – kiabált ki.

- Ok.

- Már itt is vagyok. – libbent ki Vivian a fürdőből. Nagyon gyönyörű volt. Kitty is elámult rajta. Maga a tökéletesség. Nem volt rajta sok smink a hosszú gyönyörű haját kiengedte. Egy nagyon minimálisan takaró farmerszoknyában volt és egy nagyon dekoltázsos fekete toppocska…

- Huh Viv nagyon szép vagy… de nem lesz kevés?

- Ez kevés? Dehogy ez pont jó… nem takar sokat, de épp annyit, hogy a fiúknak csorogjanak a nyáluk… - kacsintott. – De te is gyönyörű vagy ám.

- Akkor mehetünk?

- Persze de még előtte… Maria.

- Igen Kisasszony.

- Falazol nekünk, ugye?

- Hát nem is tudom…

- Könyörgöm Maria.

- Rendben Kisasszony.

- Köszönöm szépen! – puszilgatta meg őt.

- Viv… gyere már menjünk! 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.