Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vivian McCormic 8.

2008.05.23

- Jajj de akkor is én úgy iz… Maria! – de a szobalány nem volt sehol…

Vivian állt a tükör előtt és nézegette magát ruhában. Még nem látta magát felöltözve, kisminkelve… ahogy a többiek mondanák: Tökéletesen. De ő egyáltalán nem érezte magát tökéletesnek. A szíve úgy ugrált mint egy bakkecske, és most csak egy olyan dologra tudott gondolni ami lenyugtatná őt maximálisan. Az éneklés. Igen. Vivian nagyon szeretett énekelni csak még nem nagyon mondta el senkinek ezt a szenvedélyét. És elkezdett énekelni. Csak dúdolgatott inkább nem is énekelt.

- De gyönyörű hangod van.  Jaj, bocsánat nem akartam… - nyitott be Kitty, de rögtön vissza is zárta.

- Ne! – kiabált Vivian. – Gyere be léccy.

- Mi a baj? – kérdezte, mikor meglátta a lány sápadt arcát. 

- Semmi… csak annyira félek!

- Na ne röhögtess… te tényleg Vivian McCormic vagy… mert nagyon nem úgy látszik!

- Igen!

- Na nézz rám nagylány. Te nem félsz semmitől. Most meg nem kell semmit se csinálnod csak bepasizni… Pofon egyszerű… Ez a specialitásod. A bállal meg ne foglakozz. Tökéletes leszel majd meglátod… A pasik dögleni fognak érted… - vigyorgott Kitty és erre Vivian is mosolygott. – Amúgy fantasztikusan gyönyörű vagy.

- Ugyan már. Csak a ruha miatt mondod.

- Nem dehogy… az is szép de csak rajtad gyönyörű.

- Jaj, köszönöm.

- Na gyere velem mert azért jöttem, hogy szóljak, hogy mindenki megérkezett.

- Ja majd fogod a kezem?

- Olyan gyerekes vagy… nem együtt megyünk be Kisszivem. Én bemegyek a terembe intek a fejemmel Stev bácsinak ő elindítatja a zenét és arra jössz be…

- Oks.

- Vidámságot kérek! És ne feledd légy önmagad és a pasik csak úgy mennek majd utánad.

- Jó. – mosolyogta le magát Vivian.

 

Csak szótlanul mentünk együtt amikor Kitty hirtelen megállt.

- Jaj, ezt majdnem elfelejtettem. – kapott elő valahonnan egy tiarát! – Ezt apud adta oda, hogy tegyem fel a fejedre.

- Úristen ez nagyon gyönyörű!

- És ezen az ajtón fogsz bejönni! Amikor meghallod a zenét akkor kitárják az ajtót és itt fogsz belépni! – mutatott rá egy nagyon nagy kétszárnyas ajtóra.

- Tisztára mint a mesében!

- Akkor te legyél most Hamupipőke! Na én sietek szólni Steve bácsinak.

- Jó! – mondta kiszáradt torokkal. Nagyon izgult, hiába Kitty bíztatásának. Remegett a keze, kirázta őt a hideg. Minden baja volt. – „Minek ez a nagy felhajtás? Csak lenne már vége” – gondolta de ekkor megszólalt a zene és kitárult a nagy ajtó és fény jött be a teremből. Mindenki nézett az ajtó felé, de a várt hatás elmaradt. Azon bizony nem jött ki senki! Bent Vivian totálisan izgult és nagyon nem akart bemenni de a lábai és mindene önálló életre kelt. A lábai elindultak, a teste felvette a helyes tartását, a szája mosolyra húzódott és tökéletesen libbent ki a nagy terembe. Mindenki csak bámulta őt, de ő csak tűrte és csak mosolygott szüntelen. Bájosan és kedvesen. A nagyterem ki volt világítva, pompa és tökéletesség sugárzott belőle és talán ez adott Viviannek is magabiztosságot.

- Nagyon gyönyörű vagy! – sétált oda hozzá először apukája.

- Kicsim… bámulatosan nézel ki!!! – mondta anyukája.

- Na gyere ide te lány! – jött oda hozzá Kitty és megölelt. – Gyönyörű és nagyon hatásos belépő volt! Csak úgy sugdostak rólad a pasik! – kacsintott rá.

- Na akkor már helyben vagyunk! – vigyorgott vissza Kittyre.

- Szépséges Hölgyem! Felkérhetem egy táncra.

- Hát per… sze! – fordult hátra először örömmel, majd utána gyűlölettel. – Te… mit keresel itt?

- Hát én? Herceg vagyok! William Cook angol trónörökös! – hajolt meg.

- Nem fogok Önnel táncolni Mr. Cook elnézését kérem, de a múltkori incidens…

- Óó, még mindig bántja Önt? Akkor elnézést kérek, mert ott nem voltam beszámítható! – mosolygott amiből kivehető volt, hogy ez nagyon is nem igaz.

- Hát akkor rendben megyek! – azzal ők ketten elindultak a táncparkett felé.

- Ön hány éves Mr. Cook?

- Ugyan már, nem kell ez a formaság, ne játszd meg magad, mert tudom, hogy nem vagy az a kis kényes fajta. Nyugodtan hívhatsz Willnek én meg nyugodtan hívlak Vivinek. És kérdésedre válaszolva 18 éves vagyok. És te?

- Én… 16.

 

- Na, Vivian már meg is találta a leendő férjét! – mondta Mr. McCormic feleségének.

- Ugyan már Steve. Hosszú még az éjszaka…

- De ő nagyon jó választás, ha jól tudom ő  Cookék kicsike fiacskája.

- Hm… a szomszédos tartomány?

- Pontosan!!!   

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.