Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8 év

2008.05.23

„Ne más lábnyomát keresd, hagyd ott a porban a sajátodét.”

 

 8 év

 Repül ám az idő!

Még emlékszem, mikor először elsőben az első nap leültem az első padsor első padjába. Aztán most meg már ballagok. Örülök az újnak, de félek is egy kicsit. Örülök, hogy vége az általánosnak, de szomorú is vagyok emiatt. Hisz tele van emlékkel! Ezek kötöttek össze engem az osztállyal! Pár év múlva már csak halvány cérna marad, ami most még erős zsineg. 

Korán érkeztünk. Anyu kísért be az osztályba, és miután leültetett, váltott pár szót egy vörös hajú nővel. Ma már tudom, hogy ő Marcsi néni volt. Behúzódtam a fal mellé, pedig örültem, hogy végre én is „nagylány” vagyok, és suliba járok. Nézelődök, egyszer csak leült mellém valaki. Óvatosan, de elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta, hogy ő Csepreghy Dániel.

Később, mikor elkezdődött az óra, egy-egy névkártyát kaptunk, és bemutatkozott a két felnőtt: Hegedűs Marcsi néni, az osztályfőnökünk, és Víg Noémi néni, a napközis tanárunk. Nagyon szimpatikusnak tűntek.

Felismertem Krisztit (Körtvély Krisztina), mivel egy óvodába jártunk, csak más csoportba.

Kb. egy fél év után mindenkinek megmutatkozott az igazi arca. Volt köztünk visszahúzódó, középpontba vágyó, alacsony, magas, okos, buta, rosszcsont, jógyerek, szóval tényleg minden. Születtek barátságok, de volt ellenszenv is.

Alsóba sorra nyertük a versenyeket: papírt gyűjtöttünk, egy hónapig minden nap 10 pontot kaptunk az ebédlőben a hangerőnkre és a viselkedésünkre (a diadalmunkat a hangosbemondón keresztül hallottuk, épp angol óránk volt, és mindenki egyszerre ordította el magát. :-)), a tanulmányi és a sport versenyek mezőnyét szintén „uraltuk”. Tényleg nem volt velünk semmi gond. Kivéve...

Kivéve, hogy ugyebár feljebb említettem, volt köztünk rossz gyerek is. Név szerint a Varga Sanyi. Aztán másodikban máris jöttek új emberek, velük Nyilas Mihály. Na ők ketten nem lettek puszi-pajtások... Volt is gond belőle rendesen. Aztán Sanyi elment az iskolából, és azt hallottam, hogy nevelőintézetbe került, de onnan is kirúgták, és az apuja kivitte külföldre. Kíváncsi vagyok, mi lehet vele. De ez már nem ide tartozik.

A fiúknak (és a Sárosi Nikinek) mindig volt valamilyen őrülete. Vagy kártyáztak a hátsó asztalon, vagy blai-blaid-eztek, vagy mini-gördeszkájuk volt, ilyesmik. Állandóan lefoglalták magukat. :-))

Volt egy olyan verseny, aminek Tátika volt a neve. Ez egy évente megrendezett táncverseny, amin minden évben indult tőlünk is 2-3 ember, szabad akaratából.

Emlékszem, anyu azt akarta, hogy én is lépjek föl, és mivel jó ismertség alakult ki közte és a Cs. Dani anyuja közt, ezért meg is volt a táncpartner. Persze ebből nem lett semmi, nem indultunk, de sose felejtem el, milyen volt a nappalink közepén ugrálni. :-)

4 év, 4 énektanár. Az első még tőlünk függetlenül ment el, pedig őt szerettük. Aztán másodikba kaptuk Márta nénit, akit viszont már mi üldöztünk el. Harmadikba Ági nénit kaptuk, aki szintén nem akart már minket tanítani a következő évben. Valószínűleg ebbe közrejátszott az is, hogy amikor egyszer Misit ki akarta küldeni a teremből, és ő nem ment, kénytelen volt fogócskázni vele a teremben. Szegény, szegény Ági néni... :-)

Negyedikbe végül is Noémi néni tanított minket énekelni. Ahogy angolra is, ugyanis 1-2 évben a Magyar Erika néni okította az osztályt, de elment szülni. Utána jött Szilvi néni, de ő is GYES-re ment. Hát így kapott az utolsó évben +2 tantárgyat a mi Noémi nénink. :-) 

Volt egy ideiglenes tanárunk is, Rita néni, őt is nagyon szerettük. Ő tanította meg nekünk a 3-as számot. :-)

Egyszer valamire be kellett hozni pénzt, és a Csepreghy Dani ötezresét Marcsi néni elkeverte egy dossziéba, és azt hitte, hogy valamelyikünk ellopta, így behívta az igazgatóhelyettest. Ő azzal „fenyegetett” minket, hogy visszanézi azokat a felvételeket, amiket az iskolában elrejtett kamerák vettek fel. Utóbb kiderült, hogy nincsen semmiféle kamera, de ezt akkor nem tudtuk. A Kovács Robi felállt, hogy ő volt, de ez nem volt igaz, csak le akart végre már menni az udvarra. Végülis megtalálta Marcsi néni, és nem lett ebből baj. Azt a feszült hangulatot sosem felejtem el... :-)

De előbb utóbb minden véget ér... Így az alsó évfolyam is.

Az ötödik osztályt nagy reményekkel és tervekkel kezdtem, hát... Azt nem mondom, hogy minden teljesen úgy lett.

Az osztályfőnökünk Oraja Zsuzsa néni lett, de az első félévben hiányzott, családi okok miatt. Hamar megismerkedtünk a jövendőbeli tanárokkal: Novák Andi néni, Kristó Magdi néni, Boros Teri néni, Buth Anikó néni, és így tovább. Mindegyikük szimpatikus volt, hiába, én már csak ilyen vagyok. :-) Időközben azért róluk is kialakult bennem egy kép. Volt, akit nagyon szerettem, és most is szeretek, volt, akit csak az elején szerettem, volt, akit kicsit furcsának tartottam, de úgy alapvetően mindannyian kedvesek voltak.

Jött egy lány (is), a Pallus Dorina, aki ma az egyik legjobb barátnőm.

Az első suli-buliban fel is avattak minket, az emléklap valahol még mindig megvan. :-) Akkor mondjuk csodálkoztam, hogy alsósokat is beengednek, mikor minket egy évvel ezelőtt nem. Igazságtalanság!

A papírgyűjtésben továbbra is folyamatosan elsők lettünk, köszönhetően a csapatmunkánknak.

Emlékszem, azt hiszem még ugyanígy ötödikben tanultuk a –val, -vel toldalékolást a neveknél, és a Kovács Tomival és velem íratott egy kis „felmérőt” a Teri néni, hogy melyikünket küldje versenyre. Az maradt meg nekem ebből a legjobban, hogy a Tomi a Mariann nevet rosszul toldalékolta, míg nekem jó lett. Végül is én mentem a versenyre, ha jól emlékszem. Hiába, a „korral együtt először a memória romlik”. De ez nem igaz rám, mert még csak 14 éves vagyok... :-)   

Hatodik év elején jött 3 új lány, akiket nagyon szeretek. :-) Hevesi Alexandra, Kuhári Fruzsina, és a Kovács Kitti.

Ebből az évből nem maradt olyan sok és intenzív élményem sajnos.

Hetedikben az akkori 8. a-sokkal jóban voltunk, és közben rászoktunk arra a lányokkal (Dorina, Szandi, Fruzsi), hogy sétáljunk a folyosón. Ezt a kettőt Zsuzsa néni kombinálta, és kitalálta, hogy „korzózunk” a fiúk előtt. Csak az hibádzott az elméletben, hogy egyikünknek se tetszettek azok a srácok... Ebben az évben fedeztem fel, hogy Zsuzsa néni kissé „kombinál”.

Nagyon szerettünk ügyeletesek lenni, és általában a második emeleten voltunk. Ahol mi jártunk, állandóan a max. pontokat kaptuk. Nem értettük, hogy az eggyel felettünk járók már mért nem szeretnek ügyelni. Már tudom...

Hetedik és nyolcadik év között nézette meg velem Szandi a Rómeó és Júlia musical változatát. A dalokat eddig is hallgattam, de a darabba teljesen beleszerettem. Ugyanígy a színház világába, illetve bizonyos színészeket/színésznőket is nagyon megkedveltem. Hogy egy újságírót idézzek: „Ezen az ájult, rajongói korszakon azonban át kell esni, mint a kanyarón: ez a későbbi testi-lelki egészség feltétele. Hogy felnőttként már több „változót” is érzékelni, értékelni tudjunk az emberekben – még a nagyon vonzó férfiakban is! -, és szerelmünk egyetlen hajtincse már ne legyen elegendő az örök kárhozat önkéntes vállalásához.” Milyen igaza van...! :-)

Emlékszem, nyolcadikban írtam az egyikükről (Bereczki Zoltán) egy kitalált sztorit, és odaadtam Teri néninek. Azt mondta, hogy nagyon jól írok. :-)))

Igazából akkor kaptam rá ezekre a novellákra, mikor fogalmazást kellett írnom, amiben elképzelem, mi lesz velem 40 évesen, és odaírta véleménynek, hogy tetszik neki a stílusom.   :-))

Kicsit föntebb írtam, hogy így, év vége felé közeledve már nem mindegyik tanárt szeretem. Nagyon kevés olyan van, aki ötödiktől tanít, és azóta bírom. Ők Teri néni (magyar, irodalom), Andi néni (testnevelés), Hetti néni (informatika). 

A felvételiken (sikeresen!) túl vagyok, álmaim középiskolájába, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba fogok járni még 5 évig, aztán irány a Külkereskedelmi Főiskola. :-)

Hjaj... 8. osztály... 8 év... Milyen hosszú, és mégis milyen rövid...! Szívesen maradnék még, de nem lehet...

Mindenesetre sosem felejtem el ezt a nyolc évemet, hála az összes tanáromnak, osztálytársamnak, ismerősömnek.

Köszönöm!

 

„Mostantól csak álmodnak élj!”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.