Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búcsúzok az iskolámtól(40)

2008.05.25

Itt a nagy nap. Tavaly írni kellett egy fogalmazást az akkori nyolcadikosok ballagására. Próbáltam elhinni, egy év sok idő lassan telik le,rengeteg időnk van még.

Próbálom visszatartani a könnyeimet. Nem megy, mert az egy év elrepült, és mennünk kell. De ez alatt az egy év alatt is annyi minden történt! Végigizgultuk  a felvételiket,együtt vártuk az értesítő leveleket,aggódtunk, hogy mi lesz ha nem sikerül… A napok hónapok egyre gyorsabban teltek, és én éreztem, hogy nincs már sok idő. Akkor még a többieknek  nem jutott eszébe, hogy a biztonságot nyújtó barátokat, iskolát itt kell hagynunk egy másikért,egy ismeretlen iskoláért. De most már a legtöbben értik. Zsebkendők hadát nyújtják felém,de ettől csak rosszabb,eszembe jut tőlük, többet nem kapok már zsebkendőt… Emlékszem az első napra, a csodálkozásra,hogy ilyen iskola is létezik. Elmenekültünk a régi, szörnyű iskolából, és féltünk, de befogadtak minket, barátokat találtunk,és bár nem tudtuk felejteni az első öt év szörnyűségeit,mégis erőt adott hogy itt szeretnek minket. Kirándultunk Zalakaroson és Esztergomban Kata anyukájának köszönhetően soha nem felejtjük el neki! És soha semmit és senkit nem felejtek el! A barátaimat, tanáraimat magát az iskolát, türelmet, a vigasztalást,jókedvet, nevetést. De mennem kell. Nem akarok, maradnék, nem hagyhatom itt azokat akiket szeretek és akikre szükségem van! Körülnézek. Biztató (és könnyes…) mosoly barátaim és tanáraim arcán, és maga az épület is mintha súgná: attól még, hogy te most elmész, nem felejtünk el, ide bármikor visszajöhetsz, és ha nem is lesz minden olyan mint eddig, visszavárunk!

Ezt ígérik nekem és én mindenkit a szaván  fogok de nem ígérem,hogy jó leszek!

 

„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

Hamvas Béla

Írta: Hevesi Alexandra

 Örökre 8.a
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.