Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hiányzik...

2009.01.05

Hiányzik...mármint a régi sulim.

Erre ma, a gimiből hazafele jöttem rá. És arra is, hogy nem maga a suli hiányzik, vagy a tanárok, esetleg az emberek. Hanem a hangulata. Megvolt az íze annak, amikor reggel fölkeltem fél 8-kor, összeszedtem magam, elindultam, 5 perc múlva bent voltam.

Hétfő reggel „A” héten bevonultunk a tesi terem elé(akkor még nem féltem a tesi óráktól), gyere föl velem a szekrényhez, nem megyek, óra után úgyis fent leszünk, de gyere már, jó, vigyétek már lécci az enyémet is. Felmentünk, visszaértünk, gyere föl velem lerakni a cuccom! Hjajj...

Az irodalom óra mindig is jó volt. Ha tanultunk, ha verset mondtunk, ha filmet néztünk. Ugyanis, a tanulásnál általában elkalandozott a téma, és Arany János rettentő érdekes életrajza helyett óra végén már Nostradamusnál tartottunk. Versmondás közben azt csináltunk, amit akartuk, de csak csöndben, míg valaki közben mondta föl a versét, filmnézés alatt pedig beszélgettünk, illetve kártyáztunk, ugyanis a tanár háttal ült nekünk.

Média. Jéééézusom... Mivel az énektanárunk volt a médiatanárunk is, azt se szerettük. Azaz, talán még nem lett volna rossz, ha nem abból állt volna végig, hogy kijegyzeteljük konkrétan az egész könyvet, illetve csak azokat a filmeket nézzük végig(heti 45 perc nem elég egyhez), amiket a tanár is akart. A Sorstalanságot természetesen végigaludtuk.

A biosz még az egész elviselhető tárgyak közé tartozott. Semmi érdemleges nem történt.

A földrajz az azért elég szörnyű volt. Sosem lehetett tudni, mikor ki felel, mindenki rettegett, mert persze nem tanult. Vagyis, a föci előtti szünetben mást se látott az ember, mint a könyvet bújó gyerekeket, de ez nem volt elég. (Mint a töri előtt, de az majd akkor jön.) Ha rossz jegyre álltál, nem kérhetted meg a tanárt, hogy had felelj aznap, mert erre azt válaszolta, hogy ne csak arra az órára készülj, amin felelni akarsz, hanem mindegyikre, és egyszer majd felszólítalak. Éjjen. Valahol megértem, de ez nem szép dolog.

Na, a matek. Uramisten. Egyrészt, mivel hatodik óra, vagy mindenki aludt, vagy mindenki élénk volt, mindenesetre legtöbbször Dávidka családi életét, illetve a karácsonyi ajándékvásárlást taglalta a tanár. Hogy Ő még nem készítette el a fasírtot. Hogy a lánya eltörte a lábát. Hogy beejtette a vízbe a telefonját, nem tudja levenni a hátlapját, és hogy rá kéne tenni a radiátorra. Ja, és a kedvence: Jenő fut a hetedikes lányok után. És már megint késett emiatt az óráról. Hetedikben Szandikáék voltak kiszekírozva, hogy a nyolcadikos fiúk után futnak, és hogy ők elcsábítottak minket, aztán majd otthagynak bennünket, sírni fogunk, és leromlik a matek jegyünk. Mindegyik, de a matek. A MATEK. Mert a matek felvételi tantárgy. (xD)

Hétfőnek vége, Kedd. Angol. Csepi, Szandi és én elég jól elvoltunk óra előtt, Tele Kréker, miegymás, órán pedig Fruval dumáltunk, és a magnóval együtt olvastuk a Sherlock Holmes sztorit, vagy a Crazy Detectives/Riporters(7-es és 8-os tankönyv) történeteket. Tanulás...? ...he?

Történelem. Néhány emberke ezt nagyon bírta, így örültünk, mikor elment 15 perc a halál unalmas előadásaikkal, és senki nem felelt(általában 1-esre), pedig mi olyan becsületesen és rendesen tanultunk(minden előtte lévő szünetben)...! Aztán vettük az anyagot Homérral. Ja, nem, bocsánat, Csébé. Vagyis Csubakka. Nem, izéé, mert hogy feszül az izom, vagyis nem ezt akartam, mivel... Ajj, hogy hívják? Csaba bá. Ezaz. Csaba bácsival. A tankönyvem gyönyörűen ki van pingálva, viszont a második világháborúból csak a meg-nem-támadási egyezményre meg Hitlerre emlékszem. Ettől függetlenül a témazárók mindig jól sikeráltak, ugyanis egy bizonyos füzetkébe írtuk őket, amiket utána haza lehetett vinni, „megmutatni a jegyet a szüleinknek”. Aha, a következő doga előtt a kérdésekre otthon kikeresett válaszokat és az ABCD sorrendet kérdeztük ki egymástól.

Rajz. Hááááá, a kedvenceeeeem!! Az óra abból állt, hogy (szerintem csak én) meghallgattam, mit akar a tanár, illetve...hogy is mondjam...megpróbáltam szétválasztani a hangzavart a tanár hangjától, majd szépen betettem a fülhallgatót a fülembe, és rajzoltam a kockákat. 43 perc múlva odavittem, az kijavítgatta, mert ez nem jó, az árnyékosabb, ez sarkosabb, visszavittem, húztam rá egy vonalat, újra kivittem, és megállapította, hogy fantasztikus vagyok, de még nincs kész teljesen, majd jövő órán folytatom. Aha, soha többé nem láttam azt a lapot. 45, kicsöngettek, a tanár bezárta az orrunk előtt a termet, és szemétszedésre kényszerített minket, amikor is mi lázadoztunk, hőzöngtünk, fogtunk egy cetlit, háromfelé téptünk, megmutattuk neki, hogy tessék, három szemetet felszedtünk, majd olyan 6 perc múlva kiengedett mindenkit. Látta, hogy ezzel semmire sem megy, viszont vagy marha feledékeny, vagy túl optimista volt, ugyanis ezt minden egyes alkalommal eljátszotta.

Matek. Dávidka. No comment.

Nyelvtan. Mivel egy és ugyanaz az irodalom és a nyelvtan tanárunk, így ezt is élveztük, főleg, mikor piros pontos feladatok voltak.

Fizika. Ez hetedikben még jó volt. Nyolcadikban is, csak míg hetedikből emlékszem is valamire, addig a tavalyi órákból semmire. Vagyis, pardon, arra, hogy félévkor-évvégén feltett egy egyszerű kérdést(a témakört választani lehetett, természetesen csak fizikán belül), ha megválaszoltuk(akár segítséggel, akár nem), megkaptuk a jobb jegyet. Egyébként pedig csak fizikával kapcsolatos dolgokról beszélgettünk.

Szerdán biosszal kezdtünk. Megint csak semmi.

Angol. Már mondtam.

Kémia. Éjjeeeeeeen!!!... Matek-kémia tanár ugyanaz, ami még azzal van súlyosbítva, hogy Ő egyben az ofőnk is volt. Hurrá. A kémiák hasonlítottak a matekra, de innen legalább emlékszem is valamire. Bár nem sokra.

Tesi. Tollas vagy kondi terem. Esetleg kidobó.

Osztályfőnöki. *kiráz a hideg*

Csütörtök. Kémia.

Ének. Nem is emlékszem az énekórákra. Ja, de, valami beugrott. Kulcs a muzsikához és a reneszánsz kor, amit 6x vettünk. Minimum.

Matek.

Irodalom.

Technika. Jajj, Fru, annyira jól néz ki!! Táskát varrtunk konkrétan, illetve a második félévet végigfőztük. Azok az órák mindig jó hangulatban teltek el, én nagyon szerettem őket. Menj haza élesztőért, nézd meg, van-e sütőpor, és hozz lisztet is. Mennyi 25 dkg?

Angol. Mindenki hulla.

Péntek, matek, nyelvtan, tesi.

Informatika. Háhááá, éjjen, ezt szerettem. Vagy Word-öztünk, vagy játszottunk, vagy mindkettőt egyszerre. A sarokban ültünk Fruval, nem volt nehéz. A golyós játék, a Shift 1, Shift 2, a kis szörnyes játék, a citromszétlapítós, ... Nagyjából ezek maradtak meg nekem az „Informatika óra” címszó alatt.

És mindegyik óra alatt. Én nagyon szerettem oda járni. Nem maga a suli hiányzik, vagy a tanárok, esetleg az emberek. Hanem a hangulata Hogy bementünk, reggel 8-tól du. 2-ig szidtunk egy tanárt, akinek nem mondjuk ki a nevét, mindenkivel jóba voltunk, rengeteget nevettünk, hülyültünk, lázadtunk, későbbre toltuk a dolgozatokat, rettegtünk a felelésektől, lázasan tanultunk az óra előtt, a hét végén pedig Boldog Karácsonyt, Boldog Új Évet, Kellemes Húsvétot, Jó hétvégét kívántunk. Minden hétvége előtt. Ja, és persze, az elmaradhatatlan „milyen óra jön?” kérdések. Válasz: „matek!” Valahonnan közülünk: „Nemáááá...!”