Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Január 10. Mi lesz akkor??

2009.01.12

* A helyszíneket és a neveket megváltoztattam.

 

„Ugye nem felejtetted el a január 10-ét?”

Hoppá. Mi van január 10-én? Valami rémlik a dátummal kapcsolatban, de nem tudom, mit kéne nem elfelejtenem. Pedig január 5. van. Affene. Hál’istennek, mielőtt kissé szégyenkezve megkérdezhettem volna, hogy ez mégis mit takar, elkezdett mesélni. Az előadás. Sülysáp*. Színház. Vonatjegy. Lassan összeáll a kép, szerencsére, és megbeszéljük, hogy majd Ő feljön, meg elmegyünk, aztán vissza, akkor körbe-körbe a faluban, és művház, meg előadás, majd hazahoznak. De jó nekem. Vártam, mert kíváncsi voltam, ugyanis nem képzett színészek, hanem gyerekek(serdülők) adták elő az Isten pénze című Dickens-regény színházi változatát aznap délután. Na mondom, még úgysem láttam színjátszó kört „bevetésen”, no meg, miért is ne, Niki is ott lesz(főleg mivel Ő hívott meg), Sülyre is kíváncsi vagyok, hát menjünk.

Akadály. Anyu. Mivel még nem ismeri annyira Nikit, természetesen fenntartásokkal fogadta a dolgot. Hogy ki tudja, milyen ember ez a Niki. Meg hogy hol van Sülysáp. Meg különben is, és azért is, meg hogy ne már. Végül is leültettem, és elmondtam neki, hogy a Kölcsey Gimiben valószínűleg nem egy alkoholista szülőkkel rendelkező drogos gyerekkel fogok összeállni. Ja, hogy Kölcsey? Azt hittem, valami internetes barátnő. Akkor jó, de majd szeretném én is megismerni a lányt. Ennyiben maradtunk, hát megbeszéltem vele a részleteket.

Január 10. Délután 15.20. Ülünk a vonaton. Elindult. Éljen. Beszélgetünk, pirított mandulát rágcsálunk(teljesen rászoktattam), hülyéskedünk, elvagyunk, miegymás. Egyszer csak Niki veszi fel a kabátját, mert hogy már is szállunk. Nem is tűnt hosszúnak. Pedig én szeretek vonatozni. Leszállítódunk, elindulunk hozzájuk. Olyan kis hangulatos falu, nekem nagyon tetszik. Mindig is valami ilyesmi helyen akartam lakni, mert itt szinte mindenki ismer mindenkit, jó a társaság, zajlanak a dolgok, kertes ház, és nincs is túl messze a fővárostól. Az összképen kicsit ront, hogy egy merő izomláz vagyok, komolyan, ott is fáj, ahol eddig azt se tudtam, hogy izmom van. Nikinek úgyszintén. De nem baj, erősek vagyunk, szépek vagyunk, jók vagyunk, megy ez nekünk. A ház. Személyi okok miatt (vagy valami ilyesmi) erről nem beszélnék, de nagyon jóóóó. :) Sejtettem, hogy építették. :)

Az előadás. Előtte megismertem néhány új emberkét a baráti köréből. Igen, Niki, megmondtad, másra számítsak... Tudom.

Az előadás. Néhány régebb óta (pff, egy hónap és 3 nap között mozog ez a „régebb óta” skála) ismert emberkével is összefutottam, na, vajon...? Igen, Niki társaságából. :)

Az előadás. Attól függetlenül, hogy nem képzett színészek, simán lehetnének azok. Ugyan nem láttam teljesen pontosan mindent, mimikát, rezdüléseket, satöbbi, mivel kicsit hátul voltam, de amennyit láttam, az alapján bátran kijelenthetem az előbbi mondatom. Nagyszerű volt. Csak túl hamar lett vége. Hiába, minden jóban van valami rossz. Például, hogy kevés a jó. No mindegy, utána maradtunk még egy kicsit, beszélgettünk, beszélgettek, elvoltunk, nevettünk. Természetesen volt egy kis zenei aláfestés is, felfedeztem többek között az Ünnepi dalt, a Szívem vigyáz rádot, A Ciao Marina-t, és, épp indulás előtt(mikor máskor) tették be a Lehetsz királyt. Ez még eddig oké, csak a (számomra) meglepő az volt, amikor a fél társaság elkezdte énekelni. Nekem ez még mindig meglepő, akármennyire is elterjedt műfaj a musical, akármennyire is népszerű a dal. A színpadon pedig táncoltak a refrénre, bár a leguggolós rész után kicsit összezavarodtak, majdnem felmentem megmutatni, hogy is kell. :)

Elmentünk, elköszöntünk, hazahoztak, vásároltak. Négy szóval: vége volt a napnak. Egy marha jó napnak. Függetlenül az izomláztól, a hidegtől, a meglepődésektől (satöbbi satöbbi), fantasztikus volt. Ha tehetem, megyek még. Akár előadásra, akár csak a falu hangulatát élvezni, még ha tök kihalt is az utca. Tehát ha megláttok egy fekete kabátos(évszakfüggő) emberkét egyedül sétálgatni az utcákon, nem kell meglepődni... ;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Love u-> Me too

(Romi, 2009.01.16 15:09)

Túl jól tudom milyen,ha valaki jófej x)Hát igen,az én ismerőseim jófejek :P:O...tényleg nem volt hosszú,sőt,a vonatút a felét el is vette:( Még jó,hogy elvoltunk,ki mondta,hogy nem lehet ellenni :P
Hazafelé út is túlélve,a múltkori is és számoljuk a tarifánkat x) Love u,me 2:P

kööössze x)

(KisKata, 2009.01.15 18:06)

köööszönöm :P am tudod mit jelent, ha vki jófej... ajajj :O:-D igen, jó volt, csak nem hosszúúú... és igenis jófejek :-D anyumat meg csak bízd rám, meg lehet győzni, csak paraszti ésszel kell gondolkodni ;) a hátulért no prob, elvoltunk... :P És túlélted a hazafele utat ^^:) Love u :)

Mi volt akkor? x)

(Romi, 2009.01.13 17:20)

Oh váó:D Nana,jófej vagy xD igen,jó volt,igen,a miénk volt,hosszú volt ,kivételesen nem késett a vonat...és kihalt volt az utca,előzetes néhány emberke is jófej(húha)...igen közel van ,de korán kell kelni és még jó,hogy anyud elengedett;) netes ÉS Kölcseys barátnő:P A hátulért so sorry ennyien még sohasem voltak a Műv.Házba. ÉS plusz kommentként,túléltem a hazafelét,jobban, mint gondolnád;)Imádat<3