Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Budapesti Operettszínház, avagy mitől ez a szívem csücske?

2008.07.04

Szeretem a színházat. Mindegyiket, de a szívem csücske az Operettszínház. A darabok és a művészek miatt egyaránt. Na meg persze a musical, mint műfaj. Az operettek is biztosan nagyon jók, de eddig olyat még nem láttam, így erről most nem beszélek, hanem egyenként az előadásokról. Listázni fogok, miszerint az előadás mennyire jó műfajilag, és mennyire tetszik nekem. Első és második listaként fogom emlegetni. De leszögezném, ez csak az én véleményem.

 

A legelső musical, amit láttam az Operettben az a Menyasszonytánc volt, a második szereposztás premierje. Nagyon szép volt, és hazafele azt mondtam nyúnak, hogy a Rómeó és Júliát, meg a Hamletet mindenképpen meg szeretném nézni színházban. Ennyibe is maradt a dolog aztán.

Nem tudom, aki ezt most olvassa, látta-e már a Menyasszonytáncot, de ha még nem, akkor annak melegszívvel ajánlom! Olyan jó fordulatok vannak benne, és olyan viccesen van előadva némelyik (kivéve persze a megható részek), hogy teli szájjal lehet nevetni. Ám akármilyen jó is, kicsit talán sok. Van egy stílusa, ami picikét taszít mellőle. Nem tudom megmagyarázni, miért, de így van. Persze, van, aki imádja, úgyhogy azt mondom, mindenki menyjen el megnézni, és döntse el maga, hogy tetszik-e neki vagy sem. Az én első listámon mindenesetre egy 8-ast kap, a másodikon egy 7-est.

Említettem, hogy a Rómeó és Júliát is meg szeretném nézni. Először a barátnőm nézette meg velem DVD-n. Tudni kell a lányról, hogyha neki van már kedvenc jelenete vagy színésze, akkor afelé terel engem is. Az a tipikus „Jujj, ez jó rész lesz, erre figyelj, ez később majd jó lesz!”, meg „Jajj, ez a hapsi nagyon jóóóóó, ezt nézd ez a kedvencem! Nézed? Jójó, de nézd!”, „Na ezt nézd, ebben a dalban milyen hülye feje van a pasinak. –Jó, de nem várhatod el, hogy tökéletes legyen, miközben kiüvölti a torkát. –Jó, de akkor is, hogy néz már ki...”, persze, ezt jóindulattal, tisztában van vele, hogy nehéz lehet ezt csinálni. Vagy a kedvencem: „Mmm...ezt a részt nem szeretem, ugorjunk.”, és átugorja. Végülis megnéztük a végén a kihagyott részeket, így nem maradt bennem fekete folt. Akármilyen furcsának vagy elviselhetetlennek tűnik is a barátnőm kommentációja, én így szeretem, és így szerettem meg egyes színészeket... ;-) De kanyarodjunk vissza az előadáshoz. Maga a darab isteni. A dalok ugyanígy. Egyszer beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy mindegyik musicalben van néhány jó szám, de a Rómeóban az ÖSSZES szám jól van eltalálva. És tényleg. Van ugyan egy dal, ami nekem nem tetszik, de persze ettől függetlenül nagyon szép szám az is, csak nekem valahogy nem jön be. Ezt az előadást nem szeretném ajánlani, mivel, aki most olvassa ezt, biztos vagyok benne, hogy legalább DVD-n látta már, így jól tudja, hogy ezt kár lenne kihagyni, nem kell ehhez ajánlkoznom. A listáimon 10 és 10.

A már 12 éve folyamatosan nagy sikerrel futó darab, talán meglepő, de egy történelmi személyiségről szól. Ugye már ki is találta? Igen, igen, az bizony, ezt nem volt nehéz eltalálni. :-) Aki mégsem tudná, annak elárulom, az Elisabethről beszélek. A magyar múlt egyik kiemelkedő, és legismertebb nőalakjának életéről szóló előadás az egyik legcsodálatosabb mű a világon. Hogy miért? Egyrészt, mert jó a témája. Erzsébet királyné személyisége óriási ötlet volt. Másrészt, mert jól van megírva. Olyan gyönyörű íve van az egésznek, hogy öröm nézni. Harmadrészt, mert kiváló a szereposztás. Ők azok, akik tényleg ehhez a darabhoz vannak kitalálva. Mint musical, a listámon 10-es, de a tetszésmérőmön 8-as. Igen, tudom, hogy ez a musical a legeslegfantörpikusabb az összes közül, de azt nem szeretem benne, amit a legjobban. Ennyi ármányt, képmutatást, cserbenhagyást, cselszövést, rosszindulatot még életembe nem láttam, mint Sisi idejében. És ez annyira eszméletlen jól van megjelenítve, hogy nem lett a szívem csücske a darab. Elnézést.

Ott van a Habsburg család másik tagjáról szóló mű, a Rudolf. E musical Elisabeth egyetlen fiáról írt musical, akit belekényszerítettek egy házasságba, de Ő másba szeret bele, közben családi gondok is vannak, és így tovább, és így tovább. A fenti okok miatt ez az előadás sem a kedvencem, pedig ez is rettentő van jól megoldva. Az első listámon 9-es, a másodikon 8-ast kap.

A Mozart!-ot én még csak második szereposztásba láttam. Mielőtt elmentem megnézni, csak jó véleményeket hallottam róla, így bizakodva indultam neki. Az első felvonás kissé erőltetett volt véleményem szerint, vagyis... nem is tudom, túl gyorsan alakultak az események. Megijedtem, hogy mindenkinek tetszik a színházban, egyedül nekem nem? De a második felvonásra már úgy ültem be, hogy jobban fogok figyelni, hátha mégis megtetszik. Nem csalódtam, ha nem figyeltem volna jobban, akkor is szívesen néztem volna. Kicsit lelassultak az események, sokkal szebb volt, örömtelibb, ütősebb. A darab végére el is felejtettem, hogy az első rész mennyire nem fogott meg, és állva tapsoltam a közönséggel együtt. Viszont azt muszáj elmondanom, hogy az első felvonásban is volt olyan rész, amibe beleborzongtam. Mikor Mészáros Árpád Zsolt, alias Wolfgang Amadeus Mozart a nézőtér felé oldalt térdepel, és a dalban a szó végén lévő utolsó hangot el kell nyújtania, és abbamaradt a zenei kíséret is, csak a tiszta hang hallatszott, az valami elképesztő volt. Képzelje el: ott ül a színházban, az emeleten, és látja a sötét háttér és díszlet előtt térdelő férfit, ráirányul egy reflektor, nincs zene, csak a hangja. Aki látta már Árpit más olyan szerepben, ahol ki kell eresztenie a hangját, tudja, hogy az milyen gyönyörű, és megérti. A hang. Csak a hang. Még a színház is beleremegett. Csodálatos volt. 10-ből 8 és 9.

A Disney meséből készült musicalt még régen láttam, úgyhogy nem tudok róla annyira nyilatkozni. Tudom, hogy ki mit játszott, tudom, hogy volt olyan színész, akit ebben szerettem meg, de magára az előadásra már csak halványan emlékszem. Persze, tudom az alapsztorit, ki ne tudná, de, mint minden színházi darab, igyekszik picit másképp bemutatni. Nemrég olvastam valahol, hogy az ilyeneket nem feltétlenül azért csinálják, hogy tetsszenek, hanem hogy ilyet is lássunk. Ez igaz. Bár azért az se rossz, ha sikerül megkedveltetni a nagyközönséggel a darabot, nem igaz? ;-) Első lista: (amennyire emlékszem rá)7, második: 7. 

Bánatomra, a fő-főszereplő helyére a második szereposztás fő-főszereplője ugrott be, mivel az elsőnek valami dolga volt. Na nem baj, vele is élveztem, nagyszerűen játszott, kellemesen csalódtam benne. Ja, igen, az Oltári srácokról beszélek. :) Vicces, összeszedett, energikus, fordulatos előadást láthattam a közönség többi részével együtt. Van benne egy improvizálós rész, ami szerintem nagyon ügyes húzás volt. A darab előtt fel lehet írni a problémánkat egy cetlire, bedobni a ládába, és a második felvonás elején kihúzogatnak néhányat, és poénosan válaszolnak rá. Persze, van olyan írás, ami minden egyes előadásba benne van, hogy tudjon továbbgördülni a színdarab, de szívesen olvasnak újakat is. Olyan szépen improvizálnak, és annyira viccesen, a nézőknek már amúgy is vigyorra van állítva a szájuk, és még ez is... :-))
A premieren (ne kérdezd, honnan tudom) volt egy olyan cetli, amit Luke-nak címeztek(Mészáros Árpád Zsolt, Mozart, Benvolio, stb.), és megdícsérték az előadást, méghozzá nem is akárhogyan. A szöveg így szólt: „Kedves Luke! Hogy mondjam el... hogy Oltári jó vagy?” A  megszólítás után Matt (Dolhai Attila, Mozart, Rómeó) tartott egy kis szünetet, itt már sejteni lehetett, hogy hűha... aztán folytatta. Ahogy miindeannyian szépen lassan elvigyorodtak, hogy hoppá, ahogy a nézőknek is leesik, hogy hoppá... :):) Oltári jó jelenet. :-))) „Bevallom nektek, hogy megkívántam a... Gloria. –Hogy megkívántam a szomszéd... –Na, adjátok ide. Hogy megkívántam a szomszéd... –IÁ! –Szamarát?? Gloriaaa...! :P” :-)))))) 10-ből 10 és 10.

Még csak olvasni volt szerencsém Szabó Magda nagysikerű könyvét, de engem már az elbűvölt. Be is mutatták már színházban, nem is oly rég, az idei Tavaszi Fesztiválon (2008). Nem láttam egyelőre, de tervezem, nagyon érdekel, mit hoztak ki belőle. Már az bíztató, hogy rossz szót még nem hallottam róla. Mivel még nem nézhettem meg, így nem is pontoznám.

Ezt a darabot direkt hagytam a végére. A kedvenc darabom a színházban. Kicsiny helyen játszódik, de mégis oly nagy. Ez a Jövőre, Veled, itt! c. előadás. Eszeveszett jó. Többször ki is csordult a könnyem. Nem feltétlenül csak a szomorú részeknél, mert ugyan az is van, de többször nevettetett meg annyira a mű, hogy már sírtam a röhögéstől. Olyan hitelesen játszanak, hogy tényleg, mintha ez megtörtént volna. Vagyis...nem. Mintha akkor és ott történne az egész. Nem kell erről többet mondanom, mindenkinek ajánlom, legyen akármilyen nemű, akárhány éves, akármilyen lelkiállapotú. Ezt meg KELL nézni. Kötelező. Mindkét listámon 10-ből 11-et adok rá. Iszonyú jó.

És legutoljára még szólnék(illetve írnék) pár szót a készülő, új darabról, a Szentivánéji álomról. Egyelőre csak dalokat hallottam belőle, de azok mind jók. Én biztosan meg fogom nézni, minimum egyszer. Nagyon tetszik, amit mondanak róla a szereplők. Én nem fogom kihagyni. És Ön?

 

Nos, ezek voltak a musicalek, amik a Budapesti Operettszínházban játszódnak, illetve koprodukció az utca túloldalán lévő a Thália Színházzal. Már csak az Abigélt nem láttam közülük, no meg persze az idei nyári darabot, de azokat sem fogom kihagyni. Érdemes végignézni a repertoárt, csodálatos 3 órákat kapunk. Természetesen ezek az előadások sehol sem lennének a rendezők, a dalszövegírók, a zeneszerzők, a koreográfusok, a díszletezők, a jelmeztervezők, és még sok más szakember nélkül, meg persze a színészek nélkül, akik estéről-estére remekelnek a színpadon, beleadnak apait-anyait, elkápráztatnak, megnevettetnek, vagy éppen megsiratnak minket, de ki kell még emelnem még egy embert: az igazgatót, Kerényi Miklós Gábort. Igazán nagyon jól összetartja a színházat, az Ő idejében kezdett el népszerűsödni a műfaj (is). Nagyon szépen köszönöm neki, hogy életben tartja a csodát, amit úgy hívunk: Operettszínház. Köszönöm!

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.