Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amikor a színdarab érdekel

2009.05.19

Az Operettszínház. Hú, de szép, hú, de jó, meg minden. Rettentő tehetséges színészek játszanak benne, némelyik már nevet is szerzett magának a szakmában, énekelnek, táncolnak, és játszanak. Profi előadásokat láthatunk estéről estére. A musical külön műfajjá nőtte ki magát a színházi produkciók köréből. Annyira, hogy egy idő után már nem tudtam elképzelni, mégis milyen lehet egy előadás ének vagy tánc nélkül.

Ma nem volt suli. Elmentünk helyette a Marczibányi téri Művelődési Központba, valami előadásra. Nincs suli, már pozitívabban nézem az előadást. Színházi? Még jobb. Várjunk csak. Nem fognak énekelni? Jé, érdekes lesz... Na mindegy, majd meglátjuk.

Beléptünk, kis előtér, ahogy a művházakban lenni szokott, majd 10 órakor felmentünk a terembe. Egy szint, körülbelül 15 széksor, egyre följebb vannak a hátsók, és hangulatos. Piros borítás volt minden egyes széken, nem az a bordó, megszokott. Kényelmesnek tűntek, de mi mégsem itt ültünk. Hogy hol? A színpadon.

Így igaz, a színpad elejére fel volt állítva három sornyi szék, azon szépen elhelyezkedtünk, egy férfi mondott pár szót, és elkezdődött az előadás. Bent volt 3 pasi meg egy nő, iszogattak, támaszkodtak a pultnak, és beszélgettek a helyzetükről, hogy mi van most, mi kéne, mi lenne ha, ... Aztán hirtelen leállt, az egyikük kilépett, és elmondta, hogy mi most egy „drámaórán” vagyunk, három részre van felosztva a darab, az első kettő végén lesz egy kis foglalkozás, meg pár percnyi szünet, nem kell félni, kb. 3 órás lesz az egész. Hát jó. De még nincs vége az első résznek, kiderült ugyanis, hogy oda, Németországba bevándorolt egy olasz -aki, mint később kiderült, görög- munkás. Ezt persze a srácok nem nézték jó szemmel, hisz’ Elisabeth körül legyeskedett, bejött dolgozni, mert ők már nem elég jók, konkrétan még a levegőt is elszívta előlük. Meg tetszik a nőknek. Na ezt már tényleg nem lehet annyiban hagyni. Leteperte Gundát, Mariet meg elkapta. Mégis mit képzel ez magáról? Minek jött ez ide? Verés kell ennek? Megkapja! De azért nézzünk már ki valahogy, vegyük fel a bőrkabátunk…

És itt leállt a darab. Ugyanis az első résznek vége lett, csoportokba tömörültünk, én Erich-hez kerültem. Kianalizáltuk szegény emberkét rendesen. Egy önbizalom-hiányos, kisebbség-érzetes, befolyásolható, zavart személyiséget teremtettünk. Szörnyet teremtettünk.

Ez a szörny csak a kabátja nélkül ilyen. Viszont ha felveszi, elhiszi, hogy igen, megérdemelte a kis hülye. Menjen inkább haza.

A második rész Jorgosz szemszögéből. Hogy de kedves a Bruno, mert szállást és pizsamát ad neki, no meg az exét. Bár ezt nem éppen önszántából.

Alapvetően rendes ember ez a Jorgosz, csak nem nagyon ért dolgokat. Meg németül. Sokat dolgozik, hallgat, kendőt hord a fején, éli életét. Erre egyik nap egyszer csak ok nélkül megverik. Miért? És mit kéne most tennie?

(Egyébként olyan kis elesett volt ott véresen meg tele véraláfutásokkal szegénykém, olyan aranyos volt. :) Ha jól emlékszem, Kardos János. :) )

Belegondoltak ők abba, hogy milyen következmények lehetnek? Nem. Hát mi a szünetben ezt megtettük helyettük. Illetve rájöttünk, miért is olyan Erich, amilyen. Ugyanis nem teljesült valami, amit nagyon szeretett volna. Pusztán azért, mert ilyen a világ.

Elisabeth viszont megkapott mindent, amit akart. Csak ügyesen kellett kombinálni és rakosgatni a lapokat, és máris nyert. Egy görögöt. Meg egy törököt. De lehet, hogy csak az utóbbit…?

Amikor a színdarab érdekel. Nem volt se zene, se tánc, még csak nem is 4 Bajor Imre játszott, de mégis jó volt. Élveztem, mert igenis, ők olyan színészek, akik még a telefonkönyvet is. Elég nehéz lehet előadni egymástól függetlenül 4 jelenetet, úgy, hogy csak és kizárólag a sajátunkéra figyelünk. És nem zavarodunk bele. És időn belül maradunk. Igen, erre csak a képzettek képesek.

Amikor a színdarab érdekel. Amikor nem azt nézed, hogy ki játszik benne, hogy meddig tart, vagy hogy hol a művészbejáró, csak hogy érdekes előadás lehet.

Úgy irigylem azokat, akik erre képesek!

 

Paul, Jorgosz – Kardos János

Gunda, Marie, Elisabeth – Romankovics Edit

Bruno – Gyombolai Gábor

Erich – Takács Gábor

KÁVA Kulturális Műhely

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.