Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rómeó és Júlia

2008.05.24

Először is hadd dícsérjem meg a jelmezeseket, a koreográfust, és minden szakembert, aki azon dolgozott, hogy ez a lehető legjobban megvalósuljon. Az összhatás tökéletes lett, de minderről külön  külön is szólni fogok.

Kezdem a jelmezekkel. Júlia ruhái csodálatosak, ezt így az elején le is szögezem. A darab egyik fő pontján, az esküvőn valami elképesztően gyönyörű az az összeállítás, amit visel. Sokáig én is ilyesmi ruhát terveztem be magamnak a saját férjhezmenetelemre, de le mondtam róla, maradjon meg a színházban. Mercutio ingje, ami a halálakor van rajta, nagyon jól el lett találva, szépen meglátszik rajta a (mű)vér, kiemeli magasságát, meg minden.

A tánc az valami óriási. Minden tiszteletem Duda Éváé, az elején a harcot, vagy a halálokat, a szenvedéseket ugyanolyan jól oldotta meg, mint a felhőtlen boldogságot és gyerekességet. Élvezet nézni az Ensemble-t.

 

Annyira energikus az egész, látványos, megbotránkoztató, és az ember tényleg eltűnődik rajta, hogy vajon ez egy igaz történet-e.

 

Na, kezdődik az előadás. Lőrinc barát fog nekünk elmesélni egy történetet. Rómeó és Júlia történetét. Hisz ez sem különbözik más szerelmes történettől. Azaz...

Még csak 15 éves Júlia, de a dadus és az anyuja máris férjjelöltet keresnek neki, és ezt, egy musicalhez méltóan dalolva mondják meg neki. Kedvenc részem, annyira látszik az összeszokottság a dadus-Capuletné-Júlia, és az Erika/Vera/Lilla-Kata/Niki-Detti/Zsuzsi fronton. Nagyszerű.

„Ó Rómeó, mért... mért keresgél téged mindig mindenki?!” Na igen, majdnem a könyvben megszokott sorok... Azért az utalás megvan rá. ;-) Benvolio és Montague-né beszélgetése, Róza beszökellése, eztán Rómeó még mit sem sejtve vágyik rá, hogy eljöjjön érte a szerelem... Júlia úgyszint, egyik legszebb szerelmes duettjük, ami megintcsak nincs rajta a CD-n.

És belép... Mercutio! Esküszöm, Ő a kedvencem az egészben. :-) Aki látta már, megérti.

A darab második leghíresebb dala következik, kicsit felpörgetve, és egy kis meglepetéssel. A CD-n és a különböző rendezvényeken csak a pop van, de az előadásba belerejtettek egy kis rapet is, nagyon okosan. Ezaz, KERO(kis R bekarikázva a jobb felső sarokban)! ;-)

Ebben a részben suhan el Rómeó mellett a halál szele. Ő lesz (mostmár) Danny Blue utódja, olyan szépen megérzi, nem lesz itt minden rendben. A dal gyönyörű.

„Nem kéne várni egy kicsikét?” Épphogy itt kezdenek felgyorsulni az események! Paris még a bál előtt megkéri Júlia kezét az apjától, aki óvatosan időt kér tőle, hátha akad valaki, akit a lánya is férjül fogadna. Akadna, de...

És a BÁL. Az a bizonyos esemény, ahol először találkozik a két szempár. Ahol először táncolnak együtt, ami megpecsételi a sorsukat. (Mondhatnánk is, hogy Sorsuk e tánc, de nem mondjuk.) A dramaturg stílusosan kettesben hagyja őket, hogy szerelmük kiteljesedjen, felfedezzék, mit hozott eléjük az élet. Ámde Tybalt, a zöld szemű szörnyével rájuk ront, de szerencsére csak kisebb balhé lesz, mikor kiderül, hogy itt Montague is van. Mercutio (ki más) kimenti barátait.

A nő csak tárgy? Hát köszönjük! Kicsit himsoviniszta dal következik, de Szabó P. Szilveszter hangján halljuk, így hát az egyik kedvencem. Ebben vallja be, hogy szerelmes unokatestvérébe, ami nem csoda, tekintve, milyen szép a lány. Ámde a „szerelemért halni kell!” ...

Mercutio repülni akar! Miatta találhatta fel O. Wright a repülőgépet. :P

És a híres erkélyjelenet! Ugyan az előbb már említettem, hogy azt a bizonyos mondatot kihagyták, de anélkül is gyönyörű. „Szeretsz-e mindig, felelj! Halálunkig, a végső percig?”

Most, hogy szerelmet vallottak egymásnak, és megbeszélték, hogy összeházasodnak, már csak a hely, az időpont és az atya kérdéses, de Rómeó ezt is megoldja. (Kicsit Dévényi Tibi bácsis, Ő is mindig mindent megold.) Még aznap este 10 órakor (ugyanis tudniillik már a bál másnapján vagyunk, egész pontosan hajnalban) összeadja őket, abban bízva, hogy ha ezt a szülők megtudják, talán kibékülnek. Már csak szólni kell a szerelmének, amit a daduson keresztül tesz meg, aki ellátogat Verona utcáira Rómeót keresve. Persze azonnal megtalálja őt Benvolio, Mercutio, és a banda. Hahaha. :-)

Miután kiürül a helyszín és Rómeó is megérkezik, információt cserélnek, majd jön a kedvenc dalom: Szeme tűzben ég. A dadus ebben a dalban fejezi ki, hogy mennyire félti a majdnem lányát. Csodálatos. :-)

Ebben a dalban „csap össze” a két család. Rettentő erős jelenet, kifejezi egymás iránti gyűlöletét a két ház női tagja. Imádom!

És most jön a darab legszebb és leghíresebb dala. A Szívből szeretni. Erről nem tudok mit írni. Annyira szép, hogy azt nem lehet szavakban kifejezni. Bocsánat.

És már vége is az első felvonásnak...

 

A második:

Miközben ezt írom, megy előttem a tévén a Jogod nem volt, és figyelnem kell mit írok, mert annyira belefeledkezem...

Csodálom, hogy mennyire bele tudják magukat élni a szerepekbe, most kezdődik a Belém égett. Érdekes, Szabó P. Szilveszternek ugyebár markáns vonásai vannak, mégis jóképű a maga módján, bár, eddig akárkinek mondtam, mindenki lehurrogott... Pedig nekem van igazam, hisz nemhogy férj, már családapa is.

Jajj ne, most fog meghalni Mercutio... Már a regényben is jófejnek tünteti fel Shakespeare, de ezt a szerepet Bereczki Zoltánra írták. Vagy ő lett kitalálva ehhez? Rettentő erős ez a jelenet. Ahogy megy a szócsata Tybalt és Mercutio között, és belép Rómeó, aki nem akar harcolni ujdonsült sógorával, de aztán mégis rákényszerül, ám a barátja önfeláldozó szeretetből beugrik Tybalt kése elé... Igy Tybaltot állítja be rossznak a történet, pedig ő csak szerelmes... Kicsit úgy jelenti meg Shakespeare, hogy a Montague-k a jók, a Capuleték pedig a rosszak, gondoljunk itt a párbajra. Ebben az egész történetben egyedül a szerelem a rossz, meg a befejezés. Itt nem lehet megmondani, hogy most melyik család a bűnös. Persze, a szülők a legroszabbak, mert nem engedik a szerelmesek együttlétét, de ha tudták volna, hogy annyira erős, hogy meghalnak a másikért, biztosan kibékülnek még a tragédia előtt.

Elképesztő, ahogy ezt mindet megoldották. Zárójelben megjegyzem, Mercutio a tökéletes férfi: energiával teli, humoros, mindig kész egy kis bohóckodásra, és feláldozza magát ha kell... Ezért könnyezik szerintem az egész nézőtér, mikor szegény kileheli a lelkét a megindító ének után. Jogos Rómeó bosszúja, nem tudom mit kavar a herceg... Mégiscsak az unokaöccse... Jó, persze, mint uralkodó, tiszta fejjel kell döntenie... Nameg ez adja meg az egész fordulatát a történetnek. Egyszer kell csinálni egy rendhagyó előadást, amiben Mercutio öli meg Tybaltot. Ha azon múlik, megszervezem, megírom én az egész második felvonást, csak legalább ezegyszer ne haljon meg... Legalábbis ne a szemünk előtt.

Egy kis apróság: mikor Rómeó énekel a halott és felültetett és hátrahajtott fejü Mercutio mellett, liheg a hulla. :-) Persze, érthető, hisz végigénekelte azt az időt, míg elvérzett, de furcsa volt ezt meglátni.

A Holnap c. dal valami eszméletlen. Itt éppen odaígéri Capulet úr Parisnak a lányát, de Júlia is hallja ezt, és annyira élethűen taszítja el magától még a dadust is, mikor meghallja, hogy ő is a frigy mellett van, hogy az nem igaz. Eztán Júlia elszökik Lőrinc baráthoz, hogy adjon valamilyen segítséget neki a bigámia elkerülése végett. Álmérget ad neki, ami be is jön. De...

Miután a főbohóc(ha szabad így mondanom, semmi negatívum nélkül) meghal, kicsúszik a Montague-k alól a talaj. Ugyebár Rómeót elüldözik, ami miatt Júlia belemenekül az álhalálba. Benvolio eltépi a levelet, amiben Lőrinc barát tájékoztatná a szerelmes férfit, hogy ne ijedjen meg, mikor majd falfehéren látja a feleségét. Miért? Mert közben felfedezik a leányt, aki meg se moccan. Tervezik a temetést, bojdulás van a városban, és ezt meghallja Rómeó hű barátja, így énekel egy gyönyörű dalt a szenvedéséről, és a levél sosem jut el Rómeóhoz. Azért milyen morbid azt elmondani a legjobb barátodnak, hogy akibe halálosan beleszeretett, meghalt? Nem kívánnám senkinek...

Rómeó, mikor visszatér, a kriptában találja Parist, akinek hivatalosan Júlia a menyasszonya. Sajna az Ő élete itt véget ér, hisz úgy szól Escalus(a herceg) parancsa: „Ki itt lel újra, szabadon megölhet!”, a vőlegény pedig tudja, hogy Júlia a vele szemben álló férfi miatt „halt meg”, így teljesen természetes reakció a bosszú. Ámde Ő húzza a rövidebbet, és ezen a ponton kilép a történetből. Rómeó is azt hiszi, hogy ténylegesen meghalt a felesége, ezért magához kötözi Júliát, majd felakasztja magát... El nem tudom képzelni, milyen szörnyű lehet arra ébredni, hogy az imádott férjed karjaiban vagy, aki történetesen miattad halt meg. Én is megölném magam, az biztos. Nem lehet így élni. Fel vágja az ereit, ami ugyan nem túl stílusos, de nagyon látványos. És akkor jönnek a szülők, és mindent megértenek...

 

Borzasztó a történet. A szerelmes sztorik között méltán ez a leggyönyörűbb, de a legtragikusabb is. Könnyfakasztó vége van, nem szégyellem, én is sírtam, mind a DVD-n, mind élőben.

A musical nyerte el eddig legjobban a tetszésemet. Ajánlom mindenkinek, aki tartalmas 3 órát szeretne eltölteni.

Szörnyű. Szörnyen jó.

 

„És vérrel jegyzé majd a krónika, / Hogyan élt s halt Rómeó és Júlia.”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szfvár

(Dnv93, 2009.03.28 10:16)

Hát ezt nagyon jól megfogalmaztad, gratulálok
Dorina

budapest

(farkas antalné , 2008.10.31 20:59)

háát... no comment