Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Timsinek a barátságról

2008.08.01

Te, ki a barátság fogalmát oly gyakran kérded,

Hogy tudom a választ,mindig reméled,

S minthogy a választ nem tudom,

A hasamra csapok, s versbe foglalom.

 

Figyelj ide Timsim!

Nagyon figyelj reám!

A választ most megtudhatod,

Ha kíváncsi vagy reá.

 

A te mondataidból

Adom meg a választ,

S a bölcsesség középpontjában

Ezentúl te állhatsz.

 

A barátok angyalok,

Fényes, ezüst szárnnyal,

Kik mindig melléd állnak,

S érte semmit sem várnak.

 

Kezünket fogva,velünk együtt szállva,

Jó és rosszat egyaránt várva,

Együtt lenni mindig,

Akármit is látva.

 

És ha egyik megsebesül,

És el akar menni,

Nehezen akarva, de el kell engedni.

 

Elengedni,s várni,

Várni minden áron,

Hogy újra itt legyen,

S velünk együtt szálljon.

 

S ha visszatér rokkantan,törött szárnnyal,

Odamenni hozzá szelíd barátsággal,

Ott lenni vele, mindig mellette állni,

S odaadni egyik szárnyunk,

Hogy újra tudjon szállni.

 

Ha szerinted neked nincs már miért élni,

HÁT MOST LEGYEN!

Mert nem restellem a barátságod örökre kérni.

 

Ne csak testvérek,

Barátok is legyünk!

Éljük együtt az életünk,

S boldogok leszünk.

 

Hát teljesítsd kérésem,

És legyél mindig boldog!

Ezt kívánja neked

Az édes picipockod.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.